Az egyes zenei irányzatok biológiai hatásait illetően már számos elmélet látott napvilágot, azonban a freestylerek fMRI vizsgálata valóban meglepő eredményeket hozott.

Jobban nőnek-e a növények klasszikus zenére? Befolyásolják-e a gyerek személyiségét a méhben hallgatott dallamok? Fejleszti-e az agyi működést az improvizatív rap? Utóbbira a válasz meglepő módon igen, legalábbis egy friss kutatás eredményei szerint.

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek keretén belül működő Siketek és Egyéb Kommunikációs Zavaroktól Szenvedők Nemzeti Intézetének új kutatási eredményei szerint a freestyle rapperek agyában előadás közben jelentősen fokozódik a kreativitásért, motivációért, tettekért, nyelvekért, érzelmekért és mozgáskoordinációért felelős részek működése.

A freestyle rap a hip-hop kultúra egyik ága, melyben egy adott zenei ritmusra az előadók spontán módon, helyben alkotnak rímelő, értelmes dalszöveget. A műfaj nem egyszerű, komoly gyakorlást és felkészültséget igényel, hogy valaki sikereket érjen el benne.

A tudósok összesen 12 rappert vettek funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat (fMRI) alá. A kutatást végző szakemberek megfigyelték, hogy az improvizatív szövegek létrehozása közben jelentősen megnövekedett a többek között a kreativitásért is felelős homloklebeny aktivitása, míg a szabályozásért és az ellenőrzésért felelős agyi területeken csökkent a működés.


A vizsgálat következtetései közül talán a legérdekesebb, hogy az agyi területek aktivitásában bekövetkezett változások ezen kombinációja lehet felelős a rapzenére jellemző stílusjegyek kialakulásában, hiszen az önkontroll gyengülése mellé társul az intenzív érzelmi, nyelvi és mozgási szabadság.

A műfaj egyik jelentős előadója, Jay-Z Decoded című könyvében tudat alatt is megerősítette a kutatás eredményeit: „Illik a stílusomhoz, hogy minden rímen komoly tét van, és minden szünetet megtöltök feszültséggel és lehetőséggel. Lehet, hogy csak hiperaktív vagyok, de szeretem, ha a rímek olyan lazák, hogy követhetek velük bármilyen gondolatot, ami csak bevillan a fejembe, ugyanúgy, ahogy az elmémet is lazán, nyitva tartom, hogy minden körülöttem lévő dolgot befogadjon.”

Arra a kutatás nem alkalmas és nem is törekedett rá, hogy tudományosan megmagyarázza a rap elmúlt évtizedeit, de arra mindenképp rámutatott, hogy ha szeretnénk egy kicsit spontánabb kreativitást előhívni magunkból, akkor érdemes megpróbálkozni éppen felvillanó gondolataink gyors rímbeszedésével.