A fények és a színek ereje keverednek a japáni ízvilággal a Trafóban. Színek és tánc kapcsolatát láthatjuk két előadásban, Hiroaki Umeda értelmezésében november 30-án és december 1-jén.
A japán Hiroaki Umeda sokoldalú művész, táncos, koreográfus, hang-, kép- és fénytervező. Művei egyszerre minimalisták, radikálisak, finomak, erőszakosak és erősen gyökereznek a mai Japánban. A Trafóba két előadással látogat el a 200% tánc sorozat keretén belül.
A 200% tánc névvel fémjelzett sorozat 2008 óta programról-programra világhírű koreográfusok táncelőadásait mutatja be: olyan darabokat, amelyekben nem a kísérletezés, a műfajok közti átmenet, hanem a tiszta tánc szépsége dominál. A tökéletes kompozíció, a kidolgozott látvány, a mozdulatok dinamikája, a zene atmoszférateremtő ereje, az érthető, átgondolt forma. Olyan produkciók ezek, amiket tátott szájjal, ámulva nézhetünk: élmény azoknak is, akik még sosem láttak kortárs táncelőadást és élmény a szakmabeliek számára is.
Az elmúlt években többek között a sorozat részeként érkezett a Trafóba a kanadai Compagnie Marie Chouinard és Louise Lecavalier, az izraeli Batsheva társulat, az Akram Khan, Russel Maliphant, a Kidd Pivot, vagy épp Emanuel Gat, és két alkalommal nyűgözött le minket a Rosas.
Az idei évadban elsőként a japán butoh legenda, a Sankai Juku kalauzolta el a nézőket egy ismeretlen és titokzatos világba.
A sorozat folytatódik: november 30-án és december 1-jén a szintén japán származású művész, Hiroaki Umeda előadásai érkeznek Budapestre. Két előadás egy este alatt. Erő, látvány és elképesztő dinamika egy fiatal, multi-talentum táncos koreográfiáiban.
A Hapticben (2008) Umeda más úton jár, mint többi darabjában, nem használ sem komputert, sem projektort, a fényekre és a színekre koncentrál. Ahogy ő mondja, a fény érzékelésének fizikai aspektusaira figyel, ezúttal nem csak a meg-/felmutatás vezérli, hanem a vágy, hogy tartalommal töltse meg, hogy demonstrálja a színek és a tánc kapcsolatát.
A 2.repulsion (2010) azt vizsgálja, milyen a hatása a természetet kontrolláló fizikai erőknek. Ebben a darabban Umeda a saját táncnyelvét közelíti a hip-hophoz: három táncosával eljut az absztrakcióhoz, az erővel szembenéző erőhöz.
