A magyar költészet egyik legnagyobb alakja a Ferencvárosban született 1905. április 11-én. Első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg. 1922 és 1925 között írta műveinek mintegy felét, verseit közölte a Nyugat is.

1924-ben a Kékmadár folyóiratban jelent meg a Lázadó Krisztus című verse, amelyért istengyalázás miatt perbe fogták, majd felmentették. Ugyanebben az évben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett, de egy év múlva Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor "eltanácsolta".

Bécsben, Párizsban, majd a pesti bölcsészkaron járt egyetemre, ezután a Magyar Külkereskedelmi Intézetnél dolgozott. 1929-ben jelent meg a Nincsen apám, se anyám című kötete. 1936 elejétől, Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemiségű folyóiratnak, ebben az évben jelent meg a Nagyon fáj című kötete.


1937 júliusában idegösszeomlást kapott, szanatóriumi kezelés után kezelőorvosai nővéreire bízták, és ők Balatonszárszóra vitték.

December 3-án este sétálni indult, ám soha nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó 1284-es számú tehervonat halálra gázolta. Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, az egyik tábor szerint véletlen baleset okozta, a másik tábor viszont az öngyilkosság mellett érvel.

József Attila halála után egy évvel posztumusz Baumgarten-díjban részesült, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki életművét. Magyarországon születésnapja a költészet napja is egyben, emlékét többek között a róla elnevezett díj is őrzi, amelyet kiemelkedő irodalmi teljesítményért adományoznak évente.