Amikor megjelent Rubin Szilárd Csirkejáték című kisregényének  harmadik, 2004-es kiadása, hallani lehetett arról, hogy létezik egy  titokzatos főmű.

Egy könyv, amely a kriminalisztika történetének egyedülállóan  bizarr fejezetéről, a törökszentmiklósi kéjgyilkosság-sorozatról szól.

Ha minden igaz, ez volt az első eset a bűnügyi nyilvántartások történetében, amikor nő követett el kéjgyilkosság-sorozatot. Ráadásul mindezt a magyar Alföldön, abban az időben, amikor hazánkban tombolt a rákosista pokol, ezreket hurcolnak munkatáborokba.

Rubin ihletett, lírai bűnregényében nem említi, hogy Jancsó Piroska, a gyilkos nő, langyos kakaóval csalta volna be a kamaszlányokat romos házába, ahogy nem részletezi a kéj mibenlétét sem. A városi legendák ismertetésétől eltekintetnénk, ugyanakkor hozzátesszük azt a Rubin által szintén nem említett fordulatot, mely szerint Jancsó Piroska maga kérte, hogy akasszák fel, mert amit átélt, az mindennél csodálatosabb érzést jelentett neki, és ha lehetősége lenne, újra megtenné azt.

Viszont az Aprószentek főhőse, a riporter is problematikus jellem, betegesen vonzódik az ártatlan tekintetű gyilkoshoz, feleségül venné, ha tehetné. Megigézve bámulja a fotóját, a lány az első szerelme bérmálási képére emlékezteti.

Rubin hőse kívülálló, azt írja „...idegen vagyok az Alföldön... mintha ejtőernyővel dobtak volna le...". Mégis, olyan érzékletesen írja le az alföldi mezővárosok mélyszegény világát, mintha maga is a kisemmizett parasztság között nőtt volna fel. Itt az ablakokat kátránypapírral fedik be, a ruhák a falakba vert százas szögeken lógnak, az ágyak téglákra fektetett deszkákból állnak. Vannak, akik a baromfifeldolgozóban belet mosnak, mások – köztük nők is – az ekegyárban dolgoznak, vagy építkezéseken lapátolják a sódert...

Rubin úgy jeleníti meg a szocialista diktatúrát, hogy nem mond ítéletet a rendszerről, egyszerűen csak az irodalmi szociológia eszközeit használva leírja, hogy Rákosi alatt tilos volt pászkát sütni, vagy a „színre hívja" Farkast, a nyomozót, aki hat elemit végzett „kiváló eredménnyel", mégis ő az, aki Rata nevű nyomozókutyájával kézbe veszi az ügyet. Ennek az apró termetű, ügyefogyott nyomozónak az az első dolga, hogy a zsinagóga körül kezdje meg az eltűnt lányok utáni nyomozást.

A könyv finom utalásokat tesz történelmi sorsfordulókra, a holokausztra, a vérvádakra, miközben lírai nyelvezetében feltűnik az „úri Magyarország" és a kommunista diktatúra szókészlete. Többen azt gondolják, hogy a lányokat az oroszok rabolták el, hogy kísérletezzenek velük. Bezárták őket a szputnyikokba, amelyek a Föld körül keringenek.

Amikor kivégzésre viszik Pirit, zsebében slágerszövegek és süteményes receptek vannak.

A finom, művészi tökélyig megformált részletek annak ellenére teszik felejthetetlen irodalmi élménnyé az Aprószenteket, hogy a könyv valójában torzó, maga az elbeszélés szerkezete is problematikus.

Rubin nem jutott el levéltárakba, nem tudta felgöngyölni az „orosz szálat", pedig hipotézise szerint Jancsó Piroska „csak" segített egy orosz katonának, aki elkövette a rémtetteket.

De a regénynek nem az a tétje, hogy megtaláljuk-e a valódi gyilkost. Az Aprószentek olyan gazdag, olyan sok remekül kidolgozott részletet fest meg az emberi létezés mélyvilágáról, hogy bizonyára sokan lesznek, akik befejezettnek érzik majd.

A könyvhöz segédanyag is megjelent, Keresztesi József Rubin Szilárd című pályarajza, melyben a szerző feltárja a legtöbb Rubin-mű keletkezéstörténetét.