Elhunyt Oscar Niemeyer világhírű brazil tervező. A modern építészet egyik legjelentősebb alakját 104 éves korában egy Rio de Janeiró-i kórházban érte a halál, helyi idő szerint szerdán.
A modern építészet egyik legjelentősebb alakját egy Rio de Janeiró-i kórházban érte a halál. Az idős alkotót november eleje óta a brazil nagyváros Samaritano nevű klinikán kezelték, kiszáradás, majd veseelégtelenség miatt, az utóbbi napokban már lélegeztetőgépen volt, helyi idő szerint szerdán halt meg.
Niemeyer Rio de Janeiróban született 1907. december 15-én, és a tehetősebb fehér családok gyermekeihez hasonlóan ő is a cariocák felelőtlen, bohém életét élte, csak 21 évesen fejezte be középiskolai tanulmányait. Nem sokkal később megnősült, a házassággal a felelősségérzete is feléledt. Munka mellett az Escola de Belas Artes hallgatója lett, 1934-ben építészdiplomát szerzett. Már ekkor elégedetlen volt a brazil utcaképpel, újat akart alkotni. A nemzetközi hírnevet az 1939-es New York-i világkiállítás hozta meg számára, a brazil pavilon páratlan sikert aratott. „A brazil építészet a nemesség és az elegancia nyelvén beszél, szereti a fényt, a teret, és az íveket. A hagyományos modern építészet a dór, a brazil modern építészet a ión" – mondta Niemeyer társa, Lúcio Costa.
1940-ben Belo Horizonte polgármestere, Juscelino Kubitschek kérte fel Niemeyert egy hatalmas terv megvalósítására, a Pamphulha projekt részeként épült meg az Assisi Szent Ferenc-templom is, amelyet modern stílusa és oltárképe miatt csak 1959-ben volt hajlandó felszentelni az egyház. 1947-ben a New York-i ENSZ-palota tervezésében vett részt, a Yale és a Harvard Egyetem is professzori állást kínált neki. Kommunista nézetei miatt azonban – Fidel Castro egyszer azt mondta róla: „Niemeyer és én vagyunk az utolsó kommunisták a földön" – megtagadták tőle a vízumot.
Az ötvenes évek alkotásaiból kiemelkedik a saját maga számára tervezett ház, a Casa das Canoas, amelyben 1956-ban a frissen elnökké választott Kubitschek is felkereste, hogy élete egyik legnagyobb feladatát bízza rá. „Új fővárost építünk Brazíliának, és azt akarom, hogy maga segítsen ebben" – mondta az elnök. A többi már történelem. Nimeyer tervezte Brazíliaváros épületeit, Lúcio Costa pedig a várost. A világ egyik legérdekesebb fővárosa páratlan épületek együttese, egyedülálló ívekkel és formákkal. A katedrális, az elnöki palota, a kongresszus épülete Brazília jelképeivé váltak.
A dicsőség után a meghurcoltatás időszaka következett az építészet szobrásza számára. A jobboldali katonai puccsot követően nem volt hely egy elkötelezett baloldalinak, „a kommunista építészet helye Moszkvában van" – mondták neki. Irodáját felforgatták, megrendeléseit lemondták, a mester önkéntes száműzetésbe vonult. Párizsban a Champs-Elyséen nyitott irodát, innen irányította európai, ázsiai, és észak-afrikai terveinek megvalósítását.
Csak a nyolcvanas évek végén tért vissza hazájába, ahol azóta is dolgozott. Mint mondta, ő már bő 40 éve hatvanéves, mert ha számolta volna születésnapjait, már régen meghalt volna. Kilencvenkilenc évesen újranősült, több évtizeddel fiatalabb titkárnőjét vette el. Az utóbbi években már sokszor ápolták kórházban, de ennek ellenére is aktív maradt.
Építészeti és politikai hitvallása az évtizedek alatt mit sem változott, legfontosabb feladatai között tartotta számon, hogy kiálljon a szegényekért, akikből – a gazdasági fellendülés ellenére – Brazíliában még mindig sok van. Tranquilo com a vida (Békében az élettel) címmel még dalt is írt a nyomornegyedek lakóiról.
Hosszú pályája során Niemeyer Brazília mellett Olaszországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak, Izraelnek és más országoknak is tervezett épületeket. Munkáinak többségét a terekkel és felületekkel való nagyvonalú bánásmód jellemzi. Szakmai hitvallásához tartozott az is, hogy meg akarta lepni az embereket. „Ez az építészet feladata. Hogy küzdjön egy jobb világért, amelyben az építészet mindenkit, és nem csak kiváltságos csoportokat szolgálna" – mondta egy alkalommal.
Forrás: MTI
