A több mint 10 ezer évvel ezelőtt élő kőkorszaki ember pontosabban ábrázolta a négylábú állatok mozgását, mint a modern kor művészei - állapították meg magyar kutatók.
Horváth Gábor, az ELTE Természettudományi Kara biológiai fizika tanszékének kutatója és csapata 1000 őskori és modern kori műalkotást elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a felső paleolit kor "barlanglakói", akik 10-50 ezer évvel ezelőtt éltek, jobban ábrázolták a négylábú állatok járását. Míg a modern kor művészei 57,9 százalékban tévesen örökítették meg az ilyen mozgást, addig a prehisztorikus barlangfestők csak az esetek 46,2 százalékában hibáztak.
A négylábú állatok járása meghatározott mintát követ: először a bal hátsó láb érinti a talajt, majd a bal első, ezt követi a jobb hátsó láb, végül a jobb első lábuk ér a talajhoz. A sorrend azonos marad, csak a mozgás sebessége változik. Ez az egyszerű mintázat azonban sok esetben elkerülte a művészek figyelmét. Horváth és csoportja úgy találta, hogy az anatómiakönyvekben lévő ábrázolások közel kétharmada (63,6 százaléka) lehetetlen járásmódot mutat be. A játéknak készült lovak, oroszlánok, tigrisek és más négylábú állatok felét találták hibásnak, de még a természettudományi múzeumokban lévő ábrázolások mintegy 41 százaléka is tévesnek bizonyult.
Az 1880-as években Eadweard Muybridge fotográfus volt az első, aki mozgó képeken mutatta be, hogyan járnak a lovak és más négylábúak. Horváth és munkatársai ezért három időszakaszra bontották vizsgálódásukat: a prehisztorikus művészetre, a Muybridge előtti történelmi korok művészetére és a Muybridge munkája utáni időszakaszra.
Az 1000 példát online gyűjteményekből, képzőművészeti könyvekből és magyar múzeumokból szedték össze, de bélyegeken és érméken található ábrázolásokat is bevontak vizsgálódásukba. A négylábú állatok járásának véletlenszerű, ismeret nélküli ábrázolása a matematikai logika alapján 73,3 százalékban eredményezne tévedést a kutatók szerint. Ezzel szemben a Muybridge előtti idők ábrázolásainak nagyobb - 83,5 százalékos - volt a hibaaránya. Még az anatómiában jártasnak tartott Leonardo da Vinci lóábrázolása is téves, mert az állat jobb hátsó és bal első lába a talajon van, miközben a másik két lábát felemeli. Ez instabil pozíció lenne, hiszen a négylábú állatoknak valójában három lába van egyidejűleg a talajon.
Elképzelhető, hogy a történelmi korok művészei inkább egymást másolták, mint a természetet - idézte a kutatók vélekedését a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő portál. A kőkorszaki ember azonban úgy tűnik, hogy inkább saját megfigyelésére alapozta az ábrázolást, hiszen az 54 százalékos pontossága messze jobb arány a véletlenszerűnél.
A magyarok által készített tanulmány a nyílt hozzáférésű PLoS ONE című tudományos folyóiratban jelent meg.
Forrás: MTI
