Gyertyák még nincsenek, de találtam tegnap – amikor a  húsvéti díszeket raktam el – egy marék mécsest. Ki is teszek az  asztalra kettőt, aztán majd jövő hétre meglesz a koszorú is.

Még 15 napom, ugye. Az ajándékokkal már egész jól állok. Ma kerek fél órát szántam rá, hogy felderítsem, mire nem lesz pénzem, és kiderült. Hogy mire lesz, azt még nem tudom, mert magamat viszont megleptem ezzel-azzal. Ez nem önzőség, a reklám is mondja, hogy törődj magaddal, hát fogok én vitatkozni egy marketingessel?

A múlt héten viszont többször is gondoltam rá, hogy tényleg becsomagolom az ajándékokat, amiket mindjárt be fogok szerezni. Üdvözlőkártyával egyetemben. És ráírom kézzel, melyik kié.

Kicsit megégettem a kezem a mécsessel, amikor megpróbáltam arrébb toszogatni, hogy ne lobbantsa lángra megint a múlt heti üszkös koszorút. Sebaj, Karácsonyra begyógyul, és tudok majd rendes mézeskalácsformákat szaggatni. Ha megtalálom a mézeskalácsformákat. Vagy a mézeskalács-receptet. Van már pár, csak sosem emlékszem rá, hogy melyiket nem kell óráig gyúrni, melyik ehető utána, és melyik az, amelyik nem ég oda egyből, ha beteszem a sütőbe. Kár, hogy olyan még nincs, amelyik egyben ötvözné mind a hármat.

Viszont már tudom, hogy ki az, akitől majd meg kell tudakolnom, hogy az anyja hol szokta venni a halat. Napok kérdése, és felhívom, elvégre nem szabad elkapkodni. A hal frissen jó – szép és fontos dolog előre tervezni, de azért ne szaladjon el velünk a ló. Minden napnak megvan a maga gondja.

A mainak már nincs. A mécsesek égnek, az adventi hangulat árad, a viasz meg folyik mindenfelé.

A díszítés is egész jól halad, bár lehet, hogy idén mégsem foglalkozom a világítással. Az egyik szomszédtól ugyanis már napok óta nem alszik az egész utca - ő nem csak a fákat, hanem a kerítést, az ablakokat és a garázsbejárót is megszórta égősorral. Ha jól láttam, a kutyát is, de lehet, hogy az csak egy pneumatikus Mikulás-figura. Jut eszembe, azt hiszem, elfeledkeztem a Mikulásról. Nem baj, majd azt is a Jézuska hozza, pár tábla csokit csak elbír még.

Kíváncsian várom, a szembe szomszéd mit vállal be idén. A tavalyi, zenélő installációt szerintem nehéz lesz túlszárnyalni, de bízom benne. Ha majd a bal oldali szomszéd is hozza a kötelezőt, nekem tényleg semmi dolgom nem lesz, és éjjel lámpa nélkül is fogok tudni olvasni. Pörögjön az ő villanyórájuk, és én idén nem az áramot, csak a fényt fogom lopni.

A mécsesek mellé nem is kell semmi más. Lehet, hogy nem is veszek koszorút. Elvégre már csak két hét van, minek pazarolni.