Hegedűs Márton szereti a zenét, lehet némi ellenérzése az autókkal kapcsolatban, és mindezt sikerült megörökítenie egy izgalmas képregényben.

A Slussz Kulcs Klán egy Olajváros nevű helyen, és az azt körülvevő sivatagban játszódik, ahol egy félelmetes és titokzatos csoport garázdálkodik. Tartálykocsikat rabolnak, benzinkutakat fosztogatnak, embereket csavaroznak az autókba, vagy felgyújtják őket, ha nem akarnak hozzájuk csatlakozni.

Hogy kik ők, honnan jönnek és mik a céljaik, azt csak a Száguldó Prédikátor tudja, aki az ember és a gép fúziójában látja az evolúció következő lépcsőfokát. Klánjával kipufogószagú, robbanómotor-hangú fenyegetést jelent az Olajvárosban élőkre, akik távolságtartó közönnyel veszik tudomásul, hogy az egykor virágzó városuk lassú és visszafordíthatatlan pusztulásnak indult.

A város klubjába egy ismert zenész érkezik a bandájával, a helyi kifőzdét vezető Nina nyugodtan éli dolgos mindennapjait, a két klubvezető pedig bűncselekményre készül – méghozzá a rendőrség segítségével. A több szálon futó történet végül összeér – kérdés, hogy megváltozik-e ettől bármi is.


A Slussz Kulcs Klán egy izgalmas, vaskos, szépen megrajzolt képregény. A történet gördülékeny, és be tudja rántani az olvasót az olaj által életben tartott város fekete-fehér mindennapjaiba. Hegedűs Márton odafigyelt a karakterekre, és jól adja át a pörgős cselekmény ritmusát. Olyan, mintha az egész sztori alatt szólna valami frankó jazz, duruzsolnának a motorok, és a friss nyomdaszag helyett a benzingőzt nyelnénk minden egyes új oldallal. A képregény évekig készült, de állíthatom, hogy megérte várni rá, és nem fog csalódást okozni a képregény-fanatikusoknak.
Nekem nagyjából 3 óra alatt sikerült kivégeznem, és jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy addig nem sok mindenre tudtam figyelni, de elméláztam azon, hogy lehetne lemezjátszóm, feketén kéne innom a kávét, és hogy soha többet nem szándékozom autóba ülni.

És persze várom a folytatást!