Bár mindenki a maják világvége-jövendöléseiről beszél, az igazság az, hogy korántsem ők voltak az elsők, akik alapanyagot szolgáltattak a teória követőinek.
A SólyomtálA napistennek felszentelt azték kalendáriumkövet 1479-ben faragták ki bazaltból – ezután majdnem 300 évig Mexikóváros romjai alatt hevert, várva, hogy valaki rátaláljon. 1790-ben elkezdték renoválni a település központi terét, a Zocalót, és megtalálták a kőkört, amelynek hivatalos megnevezése a Cuauhxicalli Sólyomtál. A kalendáriumban az aztékok úgy ábrázolták az időt és teret, mintha egymásba fonódó kerekekből állna.
A Sólyomtál szerint a világ összesen 13 Mennyből és 9 Pokolból áll, amelynek mindegyike 52 évig tart (1144 évig összesen). A 9 Pokol mindegyike rosszabb, mint az előtte következő volt – a 13 Menny utolsó szakasza éppen akkor ért véget, amikor a spanyol hódítók partra szálltak azték területen, azaz napra pontosan 1519. április 22-én.
Ez a „jóslat" azonban önbeteljesítőnek bizonyult: az aztékok úgy hitték, hogy a spanyol vezér, Hernando Cortes személyében fehér bőrű, szakállas papistenük, Quetzelcoatl tért vissza, így minimális ellenállással, önként felajánlották neki az őt megillető helyet: a birodalom trónját.
Az azték mitológiában az emberiség történelmét szakaszokra bontották: az első ilyen időszak akkor ért véget, az emberiség első érájának akkor áldozott le, amikor az állatok felfalták a humanoidokat. A második szakasznak a szél, a harmadiknak a tűz, a negyediknek víz vetett véget.
Az ötödik éra leáldozását egyes számítások 2011. december 24-ére helyezik – eddig tart az emberiség ötödik szakasza. Az aztékok úgy gondolták, hogy ez lesz a társadalmunk utolsó időszaka, az ember teljesen eltűnik majd a föld színéről.
Forrás: Explorer World