Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató 1882. december 16-án született Kecskeméten.
1900. szeptemberében került Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakára, valamint az Eötvös Kollégiumba. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is.
1906-ban falura ment népdalokat gyűjteni, kutatásai során ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, akivel Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adtak ki, zongorakísérettel ellátva. Egy évvel késöbb a Zeneakadémia zeneelmélet-, majd a zeneszerzés tanárává nevezték ki.
Az első világháború kitörése nemcsak műveinek nyugat-európai terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. Kodály ezért ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt az Ethnographia és a Zenei szemle című folyóiratok számára. 1919-ben Zeneakadémia, új nevén a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki. A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak" tekintett. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott.
1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A második világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségét töltötte be. Külföldi útjain népzenei, zenepedagógiai konferenciákon vett részt, és nemzetközi kitüntetésekben részesült. Háromszor kapott Kossuth-díjat.
Az 1956-os forradalom idején a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke volt. Kodály Zoltán 1967. március 6-án, reggel szívroham következtében hunyt el Budapesten.
Forrás: Wikipedia
