Nemcsak a maják jövendölték meg a világvégét. Az Explorer World írásában most az európai kultúrtörténet egyik leghíresebb, illetve leggyakrabban idézett „látnoka", Michel Nostradamus próféciái tárulnak fel.

A „maja világvégével" kapcsolatos felfokozott érdeklődés érthető, hiszen az emberi gondolkodás történetében mindig is kiemelt szerepet játszottak azok a teóriák és próféciák, amelyek a civilizáció jövőjével kapcsolatos kérdésekre keresték a választ. Most Michel Nostradamus, későbbi írásunkban pedig Szent Malakiás munkásságát, illetve próféciáit vesszük górcső alá.

Pestisdoktorból lett királyi tanácsos

Michel de Nostredame, vagy reneszánsz, latinosított nevén Nostradamus – Ráth-Végh István szavaival élve – az újkori történelem egyik legrejtélyesebb embere. Az 1503. december 24-én a franciaországi Saint Rémy-ben született Nostradamus a családi tradíciókat folytatva, 1529-től orvosként praktizált. A korabeli feljegyzések szerint Nostradamus rendkívül nagy tudású, jól képzett orvos volt. Elsősorban az 1529-es, illetve az 1544-ben kitört pestisjárvány során tanúsított önfeláldozó gyógyító tevékenysége alapozta meg hírnevét. A gyógyító munka mellett igazi reneszánsz egyéniségként a filozófia, és különösen a csillagászat, valamint az asztronómiától ebben a korban még élesen el nem különült asztrológia kérdései foglalkoztatták.

Hosszabb olaszországi tartózkodás, illetve az 1544-es pestisjárvánnyal összefüggő majd' hároméves országjárás után 1547-ben telepedett le az Aix közelében fekvő Salonban. A saloni időszak mérföldkőnek tekinthető Nostradamus életében, ugyanis itt jelentkeztek először azok a látomásai, amelyek híres próféciái megalkotásához vezettek.

Feljegyzései szerint alkalmanként – mindig éjszaka – „megszűnt körülötte a világ", és fura víziók jelentek meg lelki szemei előtt, különleges eseményekről és emberekről. A látomásait – melyeket a jövő üzeneteinek vélt – mindig gondosan leírta, és megpróbálta kikövetkeztetni, hogy mit jelenthetnek, illetve mikor és hol fognak megtörténni a jövő furcsa képek formájában megjelenő eseményei.

A királyi pár szimpátiáját elnyert doktor mind II. Henrik, mind pedig Medici Katalin személyében befolyásos támogatókra lelt. Nostradamusnak pedig igen nagy szüksége volt a királyi pártfogásra, mivel próféciáinak első, 1555-ben történt kiadása után sokan ellenséges szemmel nézték az „eretnekségnek" bélyegzett jövendőmondó tevékenységét.

Egy 1559-ben történt különös baleset miatt még nagyobb tekintélyre tett szert a királyi udvarban. Történt ugyanis, hogy a francia királyi családban kötött házassági szerződés örömére – amely Henrik leánya, Erzsébet és II. Fülöp spanyol király dinasztikus frigyét szentesítette – június 29-én háromnapos lovagi tornával egybekötött ünnepséget rendeztek. Maga II. Henrik is párviadalra állt ki az ifjú Gabriel de Lorges Montgomery lovaggal. A döntetlenre sikeredett harmadik menet miatt bosszús király a lovagi torna szabályait felrúgva, és felesége, valamint Montgomery tiltakozása ellenére, még egy menetet követelt, hogy revansot vehessen. Mivel a királyi óhajnak nem lehetett ellentmondani, megismételték az összecsapást. Montgomery kopjája azonban megcsúszott a király oroszlánnal díszített pajzsán, és az eltört kopja az aranyozott sisakrostélyon keresztül az uralkodó szemébe fúródott. II. Henrik súlyos szenvedések közepette tíz nappal később elhunyt, úgy, ahogyan azt a kortársak Nostradamus négy évvel korábban kiadott, „ A próféciák" I. fejezetének 35. verséből kiolvasni vélték...

"Az ifjú oroszlán felülmúlja az öreget
Harci mezőn páros viadalban:
Aranykalitkába kidöfi a szemét.
Két csapás/seb egy/első,
aztán meghal, kegyetlen halállal."

A legendás centúriák

A saloni látomásokat A próféciák címen először 1555-ben adták ki nyomtatásban. Sajnos az első lyoni kiadásból napjainkra egyetlen példány sem maradt fenn. Az 1557-es második kiadást Nostradamus további 300, négysoros versbe foglalt látomással egészítette ki. Bizonyított tény, hogy ehhez 1558-ban újabb 300 verset írt, melyeket II. Henriknek szóló ajánlással látott el.

A prózában megírt ajánlás és a fiához, Caesarhoz írt levele az egyetlen olyan, Nostradamustól fennmaradt autentikus forrás, amely bizonyos szempontokat ad a próféciái értelmezéséhez. Utóbbiban leírja, hogy szándékosan szerkesztette homályosra látomásait, mivel: „Ha az ember leírja, hogy királyságok, pártok, vallások milyen ellentétes változásokon fognak átmenni, és a jelenlegiekkel szemben éppen az ellenkezőre fordulnak; ha én ismertetni próbálom azt, ami a jövőbe lesz, akkor a királyságok, a pártok, a vallás és hit emberei ezt összeegyeztethetetlennek találják saját elképzeléseikkel, úgy hogy kárhoztatni fogják azt..." Ennek ellenére Nostradamus szerint „(...) a képzett emberek a jóslatokat a homályosság ellenére is megfogják érteni."

Ebben azonban biztos, hogy tévedett a mester, mivel a centúriák értelmezése körül napjainkig folynak a parázs viták. A szkeptikus kritikák szerint a négysoros versek homályossága miatt azokba jószerével bármit bele lehet magyarázni, így tulajdonképpen nincs is semmiféle racionális értelmük. A próféciákat valós tartalmú jóslatoknak tekintő „hívők" ugyanakkor azzal érvelnek, hogy Nostradamusnak számos olyan jövőbeli eseményt, illetve jelenséget kellett szavakba öntenie, amelyek – mint például a repülőgép, űrhajó, atombomba stb. – a 16. században ismeretlenek, sőt szinte felfoghatatlanok voltak. Hasonlóan problematikus a jövőbeli helyszínek körülírása, illetve értelmezése, mivel az 1500-as évek közepén számos mai modern állam, mint például Olaszország vagy az Egyesült Államok, nem is léteztek.

Néhány híressé vált nostradamusi jóslat

Nostradamus egyik leghíresebb – és bekövetkezettnek tartott – jóslata a II. Henrik halálával kapcsolatos jövendölése. Szintén a korai, megvalósult próféciák között tartják számon a IV. centúria 8. versét, amely Saint Quentin elfoglalására vonatkozik. E négysoros különlegessége, hogy konkrétan megnevezi a várost, és ugyanúgy írja le az elfoglalását, mint ahogy az 1557 augusztusában valóságosan is megtörtént.

Szintén a rendkívül híressé vált próféciák közt szerepel a IX. centúria 18. négysorosa, amely az ún. Gaston és Montmorency-féle összeesküvéséről szól. (Gaston herceg, XIII. Lajos öccse, valamint Montmorency Henrik, Franciaország kormányzója sikertelen összeesküvést szőttek a király és Richelieu bíboros ellen, amely miatt Montmorency-t 1632-ben tömlöcbe vetették.) A négysoros érdekessége, hogy név szerint megemlíti Montmorency-t, és a trónörökös személyére is egyértelmű utalást tesz.

Sokan úgy gondolják, hogy Nostradamus Adolf Hitler színrelépést és bukását is megjósolta:

"Éhségtől dühödt vadállatok fognak átúszni a folyókon
a csatatér nagyobb része Hister ellen lesz,
vasketrecben vonszolják a nagy embert, míg
Németország gyermeke semmit sem tart tiszteletben."

A négysorosban szereplő „Hister" név hasonlít a náci diktátor családi nevéhez, és „Németország gyermeke" valóban semmit sem tartott tiszteletben... Egyes értelmezések szerint az „éhségtől dühödt vadállatok" a Rajnán, illetve az Oderán átkelő szövetséges haderőkre, a „vasketrec" pedig a berlini kancellária földalatti, vasbetonból épített „Führer-bunkerére" vonatkozik, ahol Hitler az utolsó napjait töltötte 1945 áprilisában.

Mégis, ami a legvitatottabb a nostradamusi életművel kapcsolatosan, az a „világvége" kérdése. A centúriák egyetlenegy olyan verset sem tartalmaznak ugyanis, amely akár direkt vagy közvetett módon a „világ", vagy ha úgy tetszik, az emberi civilizáció végét jövendölné meg.