Az európai kultúrtörténet két leghíresebb, illetve leggyakrabban idézett „látnoka", Michel Nostradamus és Szent Malakiás munkásságuk, próféciáik során szintén említést tesznek a rettegett napról.
Szent Malakiás és a jövő árnyai
A hazai közvélemény előtt sokkal kevésbé ismert egy másik európai látnok, Szent Malakiás „jövőbelátó" munkássága. Malakiás – a templomos kapcsolatai miatt (is) híres Szent Bernát krónikája szerint – Maelmhaedhoc keresztnéven, és az O'Morgain család sarjaként 1094-ben látta meg a napvilágot az írországi Armagh városában. (A kimondhatatlan kelta név latinosított formája a Malakiás.) Malakiás gyors egyházi karriert futott be, hiszen alig 38 évesen már szülővárosa érseke lett. 1139-ben a szentszék Írország pápai legátusává nevezi ki.
A kortársak már életében több csodatételt tulajdonítottak neki, de az 1190-ben II. Kelemen pápa által szentté avatott Malakiás kétségkívül prófétikus, látnoki képességei miatt vált az utókor előtt igazán ismertté. Leghíresebb és legmeghökkentőbb jóslata a jövő pápáira vonatkozik. Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római anyaszentegyháznak. Malakiás a jövő pápáit rövid, gyakran allegorikus mondatokkal ábrázolja a próféciáiban, amelyből az illető pápa nevére vagy származására, illetve különleges tettére lehet következtetni a jóslatok értelmezői szerint. A pápai próféciákat a legnagyobb valószínűséggel első római útján, 1139 és 1140 között írta.
Néhány, a próféciák értelmezésével foglalkozó kutató szerint nemcsak az elmúlt évszázadok, hanem a közelmúlt több híres pápáját is azonosítani lehet Szent Malakiás jövendöléséből. Például, a sorrendben 104-ik pápát „Religio depopulata „– „Elnéptelenedett vallás" címszóval jelöli a prófécia. Az egyházfők között XV. Benedek volt a 104-ik pápa. Uralkodásának idejére (1914-1922) esik az első világháború, a bolsevik forradalom, és a régi világrend szétesése, az ateizmus térhódítása.
A 107-ik egyházfőt Malakiás „Pastor i nauta" – „pásztor és tengerész" néven említi jövendölésében. XXIII. Jánost a „tengerészek városa", Velence bíboros-érsekeként választották meg pápának. XXIII. János regnálása (1958-1963) alatt hívják össze a II. vatikáni zsinatot, a reformáció kora, pontosabban az 1545-ös tridenti zsinat óta legjelentősebbnek tekinthető egyházi pasztorális tanácskozást is.
Az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású egyházi vezetője, kétségtelenül a lengyel származású II. János-Pál, sorrendben a 110-ik pápa volt. Malakiás a 110-ik egyházfejedelmet „De labore Solis" – „a nap vajúdása" néven említi. A rómaiak ezt a latin kifejezést használták a napfogyatkozásra. Karol Wojtyla megszületésekor és halála napján is napfogyatkozás volt.
A jelenlegi egyházfő, a német származású XVI. Benedek a római katolikus egyház 111-ik pápája. Malakiás próféciájában az utolsó előtti pápát „Gloria olivae" – „az olajfa dicsősége" néven említi meg. Josef Ratzinger, mint a katolikus egyház feje, 2009-es szentföldi zarándoklata alatt megpillantott egy idős olajfát, majd kísérőihez fordulva elmondta, hogy milyen szívesen látna egy hasonló pompás növényt a vatikáni kertjében is. 2011. október 27-én XVI. Benedek egy több száz éves olajfát kapott ajándékba az izraeli kormánytól. Benjamin Netnjahu miniszterelnök kísérőlevele szerint az ajándékba adott olajfa a népek és a vallások közti békesség szimbóluma.
A jelenleg 85. életévében járó XVI. Benedek után Szent Malakiás jövendölése alapján már csak egyetlen pápa lesz. Malakiás szerint a 112-ik pápa egyházfejedelemsége alatt jön el a világvége. „A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja táplálni a híveket. Eztán a hét domb városát elpusztítják és a rettegett bíró megítéli a népét..."
Noha a kultúrtörténet e két híres látnok próféciáin kívül számos más világvége-jövendölést is ismer, a civilizáció végével kapcsolatos jóslatok eddig még sohasem váltak valóra. Ugyanakkor az emberi társadalom napjainkban tapasztalt felgyorsult fejlődése és az ezzel összefüggő globális problémák megnövekedése is azt jelzi, hogy a fenntartható jövő korszak, vagy ha úgy tetszik, paradigmaváltás nélkül ma már elképzelhetetlen. Mindez azonban nem a világ végét, hanem egy új, az eddigiektől eltérő világ megszületését jelenti. Csak rajtunk múlik, hogy ez az új világ sokkal jobb legyen, mint az, amelyet magunk mögött hagyunk.
Forrás: Explorer World
