December 20-tól látható a magyar mozikban a Samsara - A lét örök körforgása című dokumentumfilm. A Samsara zene és látvány. Csak ennyi, mégis jól értjük.

A Baraka, a világok arca Ron Frickle és Mark Magidson rendezésében húsz évvel ezelőtt, ’92-ben került a mozikba. Idén ismét a híres rendezőpáros filmjét láthatja a közönség. Frickle és Magidson 5 éven keresztül, 5 kontinensen, 25 országban forgatott stábjával, hogy létrejöhessen a különleges dokumentumfilm.

Mostani rendezésük, a Samsara - A lét örök körforgása szintén narráció és szöveg nélkül készült. A film önmagában lenyűgöző vizuális élményt nyújt, így a rendezők az embereket csak az érzékeikhez engedik fordulni. Elsősorban a látvány segít eligazodni a történetben, de a zenei aláfestés is hozzájárul a megértéshez.

Sokan azt mondják, a Samsara a Baraka folytatása. A rendezők ugyanazok, a szöveg nélküli képsorok koncepciója is hasonló. Az első részben, a Barakában megismerhettünk tőlünk távol álló kultúrákat, embereket. Láthattuk, hogy élnek és miben hisznek. Megmutatták nekünk a valódi arcukat. A Samsarában az emberi élet örökös körforgása a téma. Születés és halál, fény és árnyék. Az idő múlik: megszületünk és meghalunk.

A másfél órás film alatt a rendezők folyamatosan szembesítenek minket élettel és halállal. A filmből sugárzó impulzusok hatására fél percenként váltogatod reakcióidat. Megrémülsz, elképedsz vagy megbotránkozol, esetleg elsírod magad vagy hangosan felnevetsz.


Az Indiewire így fogalmazott a filmmel kapcsolatban: „Lenyűgöző. Semmihez sem hasonlítható. Igazán különleges filmes élmény.” Ők sem tudták mihez hasonlítani, én sem. Én csak egy néző vagyok, aki úgy érezte muszáj átadnia magát az élménynek.