Az első keresztrejtvények a New York World 1913. december 21-i, vasárnapi mellékletében jelentek meg. Azóta hazánkban Karinthy Frigyes és a Kispál és a borz is foglalkozott a rejtvényekkel.
1913. december 21-én egy gyémánt-alakzatú kitalálósdi lett az akkori fejtörő, ami az első keresztrejtvénynek nevezhető. Az újságíró eredeti szándéka az volt, hogy a nagypapáját szórakoztassa a furcsa fejtörővel.
A siker ellenére Angliában csak jóval később, 1922 februárjában jelent meg először újságban keresztrejtvény, egészen pontosan a Pearson's Magazine oldalain. Pár éven belül a keresztrejtvénynek olyan nagy sikere lett, hogy 1925-tól kezdve szinte minden európai napilapban megjelentek. A keresztrejtvények népszerűsége azóta is töretlen: erre utal az is, hogy azóta már a rejtvény több fajtája is megszületett. A rejtvény a legkedveltebb játékok egyike lett.
A Guinness Rekordok könyve szerint a legtöbb rejtvényt egy angol férfi állította össze 1963 és 2002 között, szám szerint 58 ezer feladatot.
Magyarországon a „Ma este" című lapban jelent meg először, 1925. január 22-én. A szerző Kristóf Károly volt. A rejtvényekről irodalmunk egyik legnagyobb humoristájának is megvolt a véleménye:
Karinthy Frigyes: Rejtvények
Mióta a világ legnépszerűbb lapjai egyre-másra hirdetik a nagy rejtvényversenyeket, rejtvényderbiket - Amerikában ötvenezer dolláros keresztrejtvény-versenyt tartottak - a dolog kezd izgatni. A régi könyv- és sósborszeszdíjak kora lejárt, ma autót, családi házat, helyes kis birtokot, életjáradékot és negyvenkettes ágyút sorsolnak ki a nyerők között - előrelátó embernek, aki előtt nem közönyös saját és családja jövője, komolyan illik foglalkozni ezzel a tudománnyal, mely szerencsés esetben satöbbi... A többi pálya még ennyire se biztos.
Komolyan munkához láttam.
Tanulmányozni kezdtem a helyi és külföldi rejtvényújságokat és újságrejtvényeket. Megpróbáltam egységes elvet találni, amelynek alapján úgy a szerkesztés, mint a megfejtés általános kulcsa a kezembe kerül: otthonosan tudok mozogni abban a labirintusban, ahol a szó képet, a kép pedig szót jelent.
A legnehezebb problémákat játszva, ránézéssel fejtettem meg, elképesztve a nehézfejűeket, akik kétségbeesve kérdezik az embertől, "te, mi az, hat betű, szoba közepén áll, esznek rajta, és a vége: sztal?"
A végén ott tartottam, hogy nem is kellett rejtvénynek lenni egy ábrának ahhoz, hogy megfejtsem. Egyszer egy rejtvényszerkesztő nevetve mesélte el nekem, hogy hirtelen kifogyván az anyagból, lapzártakor egy közönséges, külföldi lapból kivágott rajzot adott le, amin csak egy ház állt, semmi más. Gondolta, majd utóbb kitalál valamit, mint megfejtést: "Kemény (kémény) Simon". Ekkor támadt az a gondolatom, hogy a rejtvényt nem is kell szerkeszteni, a világ minden tárgya és rajza és ábrája rejtélyes problémává lesz, ha nem annak nézem, ami, hanem valami titkos tervet teszek fel mögötte. (Így tette például a világ egyik legegyszerűbb és legátlátszóbb jelenségét, a nőt, rejtélynek a filozófia, holott a megoldás oly egyszerű: négy betű vízszintesen, négy függőlegesen, s kész a kereszt, amit a férfinak hordani kell.)
Mert ha igaz Hamlet mondása, hogy nincs jó és rossz, csak a gondolatban, az is igaz, hogy nincs titok és megoldás, csak az elemző értelem számára.
Már-már tökéletesnek hittem magam, amikor ez történt. Valaki feladta a következő rejtvényt:
Kas saison Ka.
Három hétig törtem a fejem. Nem tudtam megfejteni, hiába próbáltam a "saison" szót "évad"-nak magyarul, "season"-nak angolul és "Fahrzeit"-nek németül alkalmazni.
Belebetegedtem a dologba.
Egy napon ötéves unokaöcsém, aki akkor tanult olvasni, meglátta jegyzeteim közt és silabizálni kezdte.
És fél perc alatt elolvasta, magyar nyelven, így:
Kassai sonka.
Azóta nem fejtek többé rejtvényt.
Mióta a világ legnépszerűbb lapjai egyre-másra hirdetik a nagy rejtvényversenyeket, rejtvényderbiket - Amerikában ötvenezer dolláros keresztrejtvény-versenyt tartottak - a dolog kezd izgatni. A régi könyv- és sósborszeszdíjak kora lejárt, ma autót, családi házat, helyes kis birtokot, életjáradékot és negyvenkettes ágyút sorsolnak ki a nyerők között - előrelátó embernek, aki előtt nem közönyös saját és családja jövője, komolyan illik foglalkozni ezzel a tudománnyal, mely szerencsés esetben satöbbi... A többi pálya még ennyire se biztos.
Komolyan munkához láttam.
Tanulmányozni kezdtem a helyi és külföldi rejtvényújságokat és újságrejtvényeket. Megpróbáltam egységes elvet találni, amelynek alapján úgy a szerkesztés, mint a megfejtés általános kulcsa a kezembe kerül: otthonosan tudok mozogni abban a labirintusban, ahol a szó képet, a kép pedig szót jelent.
A legnehezebb problémákat játszva, ránézéssel fejtettem meg, elképesztve a nehézfejűeket, akik kétségbeesve kérdezik az embertől, "te, mi az, hat betű, szoba közepén áll, esznek rajta, és a vége: sztal?"
A végén ott tartottam, hogy nem is kellett rejtvénynek lenni egy ábrának ahhoz, hogy megfejtsem. Egyszer egy rejtvényszerkesztő nevetve mesélte el nekem, hogy hirtelen kifogyván az anyagból, lapzártakor egy közönséges, külföldi lapból kivágott rajzot adott le, amin csak egy ház állt, semmi más. Gondolta, majd utóbb kitalál valamit, mint megfejtést: "Kemény (kémény) Simon". Ekkor támadt az a gondolatom, hogy a rejtvényt nem is kell szerkeszteni, a világ minden tárgya és rajza és ábrája rejtélyes problémává lesz, ha nem annak nézem, ami, hanem valami titkos tervet teszek fel mögötte. (Így tette például a világ egyik legegyszerűbb és legátlátszóbb jelenségét, a nőt, rejtélynek a filozófia, holott a megoldás oly egyszerű: négy betű vízszintesen, négy függőlegesen, s kész a kereszt, amit a férfinak hordani kell.)
Mert ha igaz Hamlet mondása, hogy nincs jó és rossz, csak a gondolatban, az is igaz, hogy nincs titok és megoldás, csak az elemző értelem számára.
Már-már tökéletesnek hittem magam, amikor ez történt. Valaki feladta a következő rejtvényt:
Kas saison Ka.
Három hétig törtem a fejem. Nem tudtam megfejteni, hiába próbáltam a "saison" szót "évad"-nak magyarul, "season"-nak angolul és "Fahrzeit"-nek németül alkalmazni.
Belebetegedtem a dologba.
Egy napon ötéves unokaöcsém, aki akkor tanult olvasni, meglátta jegyzeteim közt és silabizálni kezdte.
És fél perc alatt elolvasta, magyar nyelven, így:
Kassai sonka.
Azóta nem fejtek többé rejtvényt.
Napjainkban a Kispál és a Borz öntötte dalba a bánatát a porlevesek és a megfejthetetlen keresztrejtvények miatt. Nagyszüleink kedvelt időtöltése tehát a magyar irodalmat és a zenei életet sem hagyta érintetlenül. Ebből is láthatjuk, hogy nagy dolgokra voltak képesek a betűkért áhítozó fehér négyzetek az elmúlt 99 év során.
Forrás: erdekessegekrekordokavilagmindenreszerol.network.hu
