December 21. lassan végéhez közeledik, de az apokalipszis úgy tűnik, elmarad. A részletes elemzésből kiderül, hogy miről beszéltek a maját, és a naptár mely részleteit generálta a pletykás média.
2012. december 21-éhez közeledve már a csapból is a maja világvége folyt: ez az ősi mezoamerikai civilizáció egyes vélekedések szerint ez év december közepére jósolta meg az emberiség ítéletnapját. Az interneten keringő pletykák és találgatások gyakran köszönőviszonyban sincsenek a valósággal (kezdjük például azzal, hogy általában nem is a maja, hanem az azték naptárat mutogatják), néhányan mégis sokszor kész tényként fogadják el őket. De ha nem világvégét, mit jósolhattak a maják 2012. december 21-re?
Az előző teremtés – ahogy a Popol Vuh, a K'iche' maják mítosz- és történelemkönyve írja – a hosszú számítás szerint 12.19.19.17.19. dátummal ért véget (ez 12 baktunt, 19 katunt, 19 tunt, 17 tunt és 19 vinált jelent), a mostani pedig ugyanígy, 12.19.19.17.19. dátummal végződik majd, amelyet a legtöbb kutató 2012. december 20-ára számol. December 21-én elindul a 14. baktun, az új teremtés, az ötödik világ.
Erre a most „lejáró" 13. baktunra azonban tulajdonképpen csak két helyen találhatunk utalást: a Tortuguero 6-os emlékre vésve, valamint a nemrég felfedezett La Corona hieroglifákkal díszített lépcsősoron. Az utóbbin a maják Yuknoom Yich'aak K'ahk, az egyik legbefolyásosabb uralkodó látogatásának tesznek emléket, aki egy csata során szörnyű vereséget szenvedett Tikaltól, s a történészek eddig úgy vélték, meghalt a harcban. A most felfedezett, 4 évvel későbbi véset azonban az ellenkezőjéről tanúskodik: az uralkodó valószínűleg azért látogatott La Coronába, hogy meggyengült hatalmát megerősítse. Beszéde során uralkodásának megszilárdítása érdekében hangsúlyozta, hogy az éppoly elkerülhetetlen, mint a 2012-ben bekövetkező világvége – ám a régészek úgy vélik, ez inkább csupán retorikai fogás lehetett, mint valódi fenyegetés.
A tortugerói lelet már érdekesebb: ez az a sztélé, amely alapján az egész világvégemítosz megindult. A la coronai leleten kívül ez az egyetlen olyan maja alkotás, amelyről tudomásunk van, és amely megemlíti a 13 baktun fontosságát. A mitológiai történeteken túl azonban még mindig nem mutatja semmi, hogy az új időszámítás kezdetével bármiféle tragédia történne Földünkkel. Már maga az a tény is, hogy a maják számoltak a 13 baktunnál magasabb mértékegységgel, azaz a pictunnal (8000 év, 20 baktun), sőt, ismerték a calabtunt (160 000 év), a kinchiltunt (3 200 000 év), az analtunt (64 millió év) és az iztunt is (128 millió év), okot ad a kételkedésre: miért hoztak volna létre mértékegységeket ilyen nagy időintervallumra, ha a világ úgyis 13 baktunok körforgásából áll?
Érdekes lehet még a Palenque-ben található Feliratok Temploma, amely évszázadokig magában rejtette K'inich Janaab' Pakal uralkodó sírját. Az ezt fedő kőlapokon világosan megtudhatjuk, hogy Pakal 683-ban hunyt el, 80 évesen, 68 trónon töltött év után, és azt is, hogy 4772. október 21-én a majáknak meg kell ünnepelniük uralkodásának évfordulóját. A távoli jövőben tartott fesztivál egyben azt is jelentette, hogy Pakal valamilyen módon újra trónra kerül – írja Stanley Guenter, a Déli Metodista Egyetem kutatója a Mesoweb mezoamerikai kultúrákra szakosodott weboldalon megjelent tanulmányában. A maják több mint 2500 évvel a negyedik teremtés vége után, az emberiség állítólagos pusztulását követően hogyan ünnepelhetnék királyuk uralkodásának évfordulóját?
A maják valójában nem igazán voltak oda a jóslatokért – naptárukat is inkább visszafelé használták, így legitimálva magukat egy-egy család sarjaként (ez például a háborúskodásból adódó hatalmi viszonyok feltárására szolgálhatott). Az eddig megtalált négy kódexük közül a drezdai kódexben azonban valóban írnak a világ végéről, amely hatalmas árvízzel jön majd el, de időbeli utalást itt sem találhatunk. A legtöbb kutató úgy gondolja, ez nem pontos jövendölés, csupán egyfajta tanmese, iránymutató, hogy mi fog történni, ha az emberiség rossz útra tér.
Az interneten kerengő világvégemítoszokban előszeretettel emlegetik Nibirut, a Naprendszer tizenkettedik bolygóját (vagy tizenegyediket, attól függően, hogy a bolygóságától megfosztott Plútót hova számoljuk). A Nibiru, amelyet X Bolygónak (Planet X) is hívnak, állítólag december 21-én fog összeütközni Földünkkel – nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, ekkora becsapódás után mi történne az emberiséggel. A Zecharia Sitchin sci-fi író által megalkotott Nibiru-teória azonban sok helyen vérzik: egyrészt, az égitestnek semmi köze a majákhoz, hiszen ősi babilóniai mítoszon alapszik (gyakran Marduk istennel azonosítják), másrészt nem is létező bolygó, ellentétben azzal, amit a NASA-ra hivatkozva az internetes hoaxok megalkotói állítanak. Ők ugyanis úgy gondolják, hogy Nibiruról már az ősi nagy civilizációk is tudtak (sumérok, maják, aztékok, satöbbi), és megállapították, hogy furcsa, elnyúlt ellipszis alakú pályán kering, amely minden 3600 évben megközelíti a Naprendszer közepét – ezúttal pedig telibe találja bolygónkat is.
Ezt a teóriát táplálta az a félreértés, amely a NASA-t is belevonta a történetbe: csillagászok ugyanis az 1983-as IRAS felmérés után tanulmányban kifejtették, hogy találtak néhány potenciális X Bolygót jelölő infravörös forrást, amelyeket tovább vizsgálnak. Kiderült azonban, hogy a NASA X Bolygónak nevez minden olyan objektumot, amelyről kiderülhet, hogy bolygó, egészen addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy pontosan mi is az: ha valóban ilyen jellegű égitest, akkor rendes nevet kap (ahogy az Erisszel is történt). Viszont ha kiderül, hogy a felmérés során a szondák csupán kósza jeleket fogtak a világűrből, semmissé teszik az eddigi feltevéseket, és az X Bolygóként jelölt pontot letörlik a kozmikus térképről. A Nibiruról egyébként azt tartják, hogy eddig valahol a Neptunusz mögött bujkált, majd nemrég elindult Földünk felé: ezt azonban, a feltételezett becsapódáshoz közeledvén, nem csupán a hivatásos és amatőr csillagászoknak, de nekünk is látnunk kellene, akár szabad szemmel is.
Azt azonban, hogy fog-e történni valami kiemelkedő december 21-én, teljes bizonyossággal csak a mai nap végén tudhatjuk meg. A NASA-hoz beérkezett levelek alapján kiderül, hogy sokan számítanak az északi és déli pólus felcserélődésére, radikális változásokra Földünk mozgásában és pályájában, misztikus bolygóegyüttállásokra vagy kolosszális napkitörésekre is. A kutatók azonban rendre kiábrándítják a világvége-teóriák rajongóit: a mágneses cserélődés átlagosan 400 000 évente történik meg (és nem most lesz a következő), a Föld nem zökken ki pályájáról, 2012. december 21-e környékén semmiféle bolygóegyüttállásra nem kell számítanunk, a legközelebbi lényeges napkitöréshullám pedig 2013-ban ér el minket, de ez sem okoz majd különösebb problémát.
Hiába azonban a sok helyreigazítás, az emberek többsége még mindig összeesküvést gyanít a dolog mögött – ebből pedig a hollywoodi filmesek és a könyvkiadók kaszálnak a legtöbbet. Van egy kis remény azonban arra, hogy bolygónk is jól járhat az úgynevezett „világvége-teóriával": december 21-ét követően talán ráébredünk, hogy a maja naptárforduló nélkül is szükségünk van a változásra, mert ez a romboló, törő-zúzó, kisajátító világfelfogás lassan tarthatatlanná válik – nem a Nibiru, a pólusváltás vagy a napkitörések irtják ki az emberiséget, hanem mi végzünk saját magunkkal.
Forrás: Explorer World
