"Hogy át tudjam lépni a korlátaimat, ez mozgat" - mondta Trokán Anna Junior Prima-díjas színésznő a veszprémi Petőfi Színházban.

Pályáját - két év ott eltöltött gyakorlat után - a Budapesti Kamaraszínházban kezdte, majd egy év után, eleget téve Eperjes Károly, a Petőfi Színház művészeti vezetője felkérésének, a veszprémi színházhoz szerződött. "Hála Istennek! Azóta is hálás vagyok" - kommentálja akkori döntését nevetve.

"Fantasztikusan jó a társulat. Nagyon kevés színház van ma már, ahol nemcsak jó darabokat játsszanak és minőségi munka folyik, hanem ahol jó a hangulat is - ezt a vendégként ide érkezők is mindig megjegyzik. Ez a hangulat teszi lehetővé, hogy csak a munkával foglalkozzunk. Jó döntés volt idejönnöm azért is, mert rögtön nagy lehetőségeket kaptam, nagy szerepeket, s egy ilyen társulattal a hátam mögött nem volt bennem a pályakezdők félelme, szorongása, csak bíztatást kaptam a kollégáktól - tekintett vissza a 28 éves színésznő. Megjegyezte, tapasztalata szerint a nők között könnyebben alakul ki konfliktus - ez, bár a társulat többsége nő, a veszprémi színházra ez nem jellemző. "Ha idejövök, úgy érzem, haza érkezem."

Első szerepe az Anna Karenina musicalben Kitty karaktere volt, őt követte a Figaró házassága női főszerepe, aztán Heléna a Szentivánéji álomból, majd Jeanne d' Arc. Később eljátszotta Checca-t, Libera húgát a Chioggiai csetepatéból, az Érzelem és értelemben Marianne Dashwoodot, a Csalódásokban a fiatal özvegyet, Iphigeneiát, legutóbb pedig az Adáshibában Dönci feleségét.

Az egyik legemlékezetesebb alakítása Jeanne d' Arc: a Kéri Kitty rendezte darab előadásaira rendszerint pótülőhelyeket kellett kialakítani a Latinovits-Bujtor Játékszínben. Az általa megformált Jeanne d' Arc nem harcos amazon, hanem ártatlan, naiv szűz, aki az utolsó percéig hisz küldetésében, még akkor is, amikor már támogatói elhagyják.

"Ez a lány valamit kap. 15 évesen hallja a hangokat, Isten szól hozzá: menj! Nem lehet kemény, nem lehet besározni. Az igazán érdekes az, hogy akik lelkületükben mélyen alatta állnak, hogyan sározzák be mégis, hogyan csinálnak belőle bűnöst. De végig megmarad a neki kijelölt úton" - magyarázta. "Vannak olyan darabok, amelyekről azt mondja a szakma: rajta van Isten keze. Ez egy ilyen darab. Különös, megmagyarázhatatlan módon minden adott volt. Mindössze négy hetünk volt a próbákra, mégis minden rögtön összeállt" - idézte fel.


Nagy váltás volt az orleans-i szűz után a Figaró házassága, amit nehezen élt meg, de a próbafolyamat alatt amúgy is mindig úgy érzi, hogy "ebből nem lesz semmi". Ami persze nem igaz, csak hétről-hétre szépen fel kell építeni a darabot - hangoztatta.

A Junior Prima Díj "nagyon szuper" - mondta. "Nagyon jól esik, hogy figyelnek rám és értékelik azt, amit csinálok. Nagyon jókor jött: akkora lendületet adott, pont akkor, amikor úgy éreztem, hogy megállhatok, amikor úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, megérkeztem. Most úgy érzem, mennem kell tovább, nem tehetem meg, hogy leállok" - tette hozzá.

Trokán Anna szerint a színművészetben rohamosan hígul, romlik a színvonal, ezért is van szükség a maximális odaadásra, alázatra a szakma iránt. Visszaemlékezett arra, hogy édesanyja, Papadimitriu Athina megdöbbenéssel fogadta döntését, hogy színésznő lesz, édesapja - Trokán Péter - elsőre elfogadta és támogatta. Ráadásul a "sokk" kettős volt, hiszen húga, Nóra is ezt a hivatást választotta. A testvéri szeretet, hogy együtt jártunk főiskolára, sokat jelentett segített "túlélni" a helyzeteket, megnyugtató volt - idézte fel. Hozzátette: sokszor ma is összegyűlnek a budapesti családi házban, a karácsonyt is együtt töltik.

Trokán Anna egyelőre nem tudja, "hogyan tovább": nincs szerepálma, színház, amelynek tagja szeretne lenni valamikor, csak egyre vágyik, hogy át tudja lépni saját korlátait. "Hogy mindig érjenek meglepetések. Meg tudjam lepni magam, meg tudjanak lepni mások. Ez mozgat."

Forrás: MTI