Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Tizenöt perc kegyetlen tánc

Tizenöt perc kegyetlen tánc

Weiner Sennyey Tibor a szerző friss bejegyzései 2012. 12. 26.
Weöres Sándor és a forradalom
2020-10-22 19:55:54

Lehet-e apolitikus egy költő? Szerzőnk, aki Weöres és Hamvas Béla életművének szakértője, izgalmas és

Világhír Szentendrén
2016-07-06 11:54:38

Ez a tízezer másik emberrel való közös és üres bolyongás valaha valakik ajtóit nyitó, piros manilán lógó

Aki tigriseket hajt a fogata előtt
2015-05-06 09:02:00

„Jókai félbehagyja az olvasást; / Ady lázát vizes lepedő sem hűti le; / Liszt ujjai alól eltolják a

A tavasz festészete
2015-03-05 08:15:00

Megvolt ez a cseresznyevirágzás valamelyik távoli tavaszon, és szemlélted már hanyatt dőlve a lombokat így.

további bejegyzések a szerzőtől »

Batarita előadásainak az első tíz-tizenöt perce pokoli tud lenni. Kegyetlen tánc a javából, az előadó képes a végső határokig elmenni, hirtelen még azt sem érted, hogy kerültél ide.

Fotó: Pettendi Szabó Péter
Batarita táncművészetét igen nagy pazarlás volna nem figyelembe venni.  Félévnyi koreai távollét után a közelmúltban a Fészek Művészklub kupolatermében a „Hangok a széllel..." című előadását mutatta be.

A „butoh filozófiájára épülő kortárs tánc" adja meg a művész, a darab nem mindenki számára egykönnyen értelmezhető definícióját, hiszen sokakban még az sem mindig tisztázott, hogy mit is jelent a „kortárs", nem hogy mi az a „butoh". Éppen ezért, igen hasznos volt az előadás utáni közönségtalálkozó, ahol Batarita és a nézők együtt vitathatták meg, hogy pontosan mit is láttak. Mert sem hagyományos értelemben vett „kortárs táncról", sem „butoh"-ról nem beszélhetünk már.

A félév távollét Bataritanak szintlépést, és váltást jelentett. Eddig is elég határozottan képviselte a modern nyugati művészetfelfogástól különböző, sokkal inkább a Távol-Keleten, különösen a Japán neoavantgarde mozgásművészetében, a butohban megnyilvánuló filozófiát, most azonban ez kiteljesedett, és sajátos világot teremtett. A közönséget a Fészekben két kis próbával várta a társulat. A lépcsőkön úgy kellet felmenni, hogy a fejünkön vékony deszkát egyensúlyoztunk, az volt a feladat, hogy próbáld megtalálni belső egyensúlyodat. Majd mielőtt bárkit is beengedtek volna az előadásra, egy csomó japán selyemszálat kellett kettéválasztani. Mindkettő könnyűnek hangzik, holott egyik sem az.

Ahogy megtelt a kupola, végig az emberek arcát néztem... Kik jöttek el, kik kíváncsiak arra, mivel áll elő Magyarország egyik legkülönösebb táncosa, mit hoz haza, hathónapnyi Korea után? Néztem az arcokat és a legkülönbözőbb korosztályokat és nemzetiségeket véltem felfedezni. A közönség egy része még csak nem is  volt magyar. Elképzelem, hogy sok év múlva Keletről érkeznek kutatók, akik a Batarita fedőnév alatt alkotó különös jelenség után érdeklődnek, s itthon akkor talán itthon is észbe kapnak, hogy valami történt, valaki volt itt, kétségtelen, hogy táncfesztivált szervezett, és mintha még operát is rendezett volna, de nem tudjuk mi történhetett vele, nem jártunk egyetlen előadásán sem. Így képzelem. De nem kell feltétlenül így történnie.

Fotó: Alfredo Pástor
Batarita előadásainak, vagy magának a butoh performancenak – legalábbis amiket én láttam – az első tíz-tizenöt perce néha pokoli tud lenni. Kegyetlen tánc a javából. Az előadó képes a végső határokig elmenni. Hirtelen még azt sem érted, hogyan kerültél ide, tényleg, most ez miért kell, valami baj van, hiszen szenved... valami különös történik. Aki kellemes illegésre és billegésre vágyik, annak nem javaslok ilyen előadást, aki viszont a táncot képes úgy nézni, mintha meditálna, és utat tud engedni a szabad asszociációk láncolatának, annak feltétlenül. Számomra csak az első tíz-tizenöt perc különösen kegyetlen, legalábbis ebben a darabban. Egy néző később azt mondta, hogy szerinte ez a születés, és aztán pedig a felemelkedés. Nem mondhatom el pontosan mi történik, nem írhatom le, talán csak annyit, hogy fehér és piros – pontos és erős itt minden. Ebbe a két színbe ágyazva történik meg az, amiről Batarita egyre nyíltabban beszél, s az amitől mindez más lesz.

A kiüresedés.

Az előadó célja, hogy megszüntesse az egót, saját egóját, vagy azt, amit annak gondol, és ő maga pedig csatornává váljék. Nem ad az előadásra konkrét magyarázatot, nem ad megnyugtató válaszokat.

Ami utána jön, legalábbis ami most utána jött, azt talán úgy írják le az új pszichológiai irányzatok, hogy „flow" – áramlás, feloldódás. Kétségtelen, hogy amikor megszűnnek korábbi beidegződéseink, képzeteink – különösen a képzeteink, melyek védnek, és melyeknek rabjai vagyunk a mindennapokban – tudunk igazán felszabadultan gondolkodni. A képzetek kötöttségeinek felszámolása lehet traumatikus, katartikus és extatikus. Az a „csatorna", amit Batarita egy-egy ilyen táncelőadása során megnyit bármit hozhat, attól függően ki nézi. A befogadóban ott van mindhárom tűz, amibe a gondolkozás vasát bele lehet tenni, hogy az formálható és kovácsolható, alakítható és rugalmas legyen. Mindenkiben ott ég a trauma, a katarzis és az extázis, hogy melyik lobban nagyobb lángra egy-egy ilyen előadás hatására, az már nem az előadótól függ. Váltson ki bánatot, dühöt, örömöt, tűnődést, bármit, a lényeg, hogy beindít folyamatokat, amelyen keresztül az ember újra érzi, hogy él, hogy van.



Batarita, a butoh és a távol-keleti kultúra egyik hazai nagykövete. A budapesti közönség utoljára május végén láthatta a Fészek Művészklub Kupolatermében, ahol, az év eleji tokiói és yokohamai fellépések után, utoljára játszotta hazai színpadon Évszakok című, 2010-ben Dél-Koreában születtet darabját.  Azóta eltelt fél év, melyet a koreográfus, egy ösztöndíjnak köszönhetően (Cultural Partnership Initiative - CIDance Exchange 2012), ismét Dél-Koreában töltött, ahol számos izgalmas előadó-művészeti programban vett részt.  A legfontosabb ezek közül az a nemzetközi koprodukciós munka volt, melyben Nigériából, Romániából és Tajvanról érkező, szintén ösztöndíjas koreográfusokkal és három helyi alkotóval együtt dolgozott. A két elkészült darabot Dél-Korea legnagyobb táncfesztiválján, a Seoul International Dance Festival-on mutatták be nagy sikerrel.  Ezzel párhuzamosan a művésznő a Busan városban dolgozó SHIN Társulat felkérésének is elegett tett, részükre egy teljes estés táncelőadást koreografált; meghívást kapott egy szöuli színházi társulatba, ahol egy repertoáron lévő kortárs dráma egyik szerepét játszotta; és több ízben lépett fel Évszakok c. darabjával Szöul és Busan városokban. A hat hónap természetesen nem csak a táncról és a kemény munkáról szólt. Batarita számára az ösztöndíj kivételes lehetőség volt a Dél-koreai tradicionális és kortárs, előadó és vizuális művészetek, és nem utolsósorban a korai nyelv megismerésére.

Mindezekkel átitatva készült „Hangok a széllel..." című új szólójára, melyet hazatérése után néhány nappal már láthatunk is a Fészek Művészklub Kupolatermében.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Japán Korea Tánc Batarita

Ajánlott bejegyzések:

  • Magyar dallamok Japánban - A Cimbaliband sikere Oszakában Magyar dallamok Japánban - A Cimbaliband sikere Oszakában
  • Édeskeserű turné: Erdélyi körútra indul a Magyar Állami Népi Együttes Édeskeserű turné: Erdélyi körútra indul a Magyar Állami Népi Együttes
  • Pünkösdi Örökség Ünnep – Élő hagyományok és közösségek a Skanzenben Pünkösdi Örökség Ünnep – Élő hagyományok és közösségek a Skanzenben
  • Kárpát-medencei népek élő hagyománya a Zeneakadémián Kárpát-medencei népek élő hagyománya a Zeneakadémián
  • Az INOTA idén nyáron ismét fesztiválként tér vissza Az INOTA idén nyáron ismét fesztiválként tér vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr997913784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard