2012. december 6-án mutatták be a magyar mozikban Tomer Sisley főszereplésével a Fekete éjszaka (2011) című francia- belga-luxemburgi filmet, melyet 2011 egyik legjobb akcióthrillerjeként emlegetnek.
A film egyetlen éjszaka eseményeit meséli el, egy drogüzletbe keveredett zsaru keserves harcát fia életéért. A főszereplő Tomer Sisley első nagy filmes sikerét 2008-ban szerezte ( Largo Winch), azóta rengeteg filmben játszott kisebb-nagyobb szerepeket, nemrég a legújabb James Bond filmben, a Skyfall-ban ajánlottak neki munkát. A színésszel legújabb filmje, a Fekete éjszaka kapcsán beszélgettünk.
Sok mindent olvasni rólad vannak, akik szerint humoristaként kezdted a pályád, mások az autóversenyző karriered emelik ki. Segítenél kicsit eligazodni, hogy is volt ez?
Az igaz, hogy versenyeztem, sőt, az autóversenyzés mellett rengeteg extrém sportot, illetve küzdősportot is űztem, és űzök a mai napig. De mindig is színész akartam lenni, kiskorom óta ezt a szakmát éreztem a sajátomnak. A standup comedy egy mellékvágány volt, vagy fogalmazhatok akár úgy is, hogy egy eszköz, ami sikerhez, és hírnévhez vezet. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy vagy várok, amíg felfedeznek, vagy kézbe veszem az életem. Ezért kezdtem el humoristaként szerepelni. Azt gondoltam, ha ez bejön, akkor talán felfigyelnek rám, és ajánlanak majd szerepeket filmekben is. Ez így is történt. A színpadon saját magam ura lehettem, azt csináltam, amit én akartam: megírtam a saját soraimat, és nagyon sikeressé váltam.
Azt nyilatkoztad egy korábbi interjúban, hogy csak olyan filmben vállalsz szerepet, amit teljesen magadénak érzel, ami első olvasásra mély benyomást tesz rád. Meg tudnád fogalmazni mi az, amit ilyenkor keresel?
Különösebben semmit, a forgatókönyv is egy ugyanolyan könyv, mint a többi, elolvasod és meglátod, tetszik-e, vagy sem. Ami fontos az az, hogy megfogjon, kell, hogy legyen benne számomra kihívás, hogy színészként megmozgasson a dolog.
A legújabb James Bond filmben, a Skyfallban ajánlottak neked egy szerepet, amit visszautasítottál.
Igen, elutasítottam, mert nem volt izgalmas. Egyáltalán nem mozgatott meg.
Kit játszottál volna?
A film elején van egy hosszú akció jelenet, ahol Bond és a társa egy férfit üldöznek. A menekülő ellenfél egy vonatra ugrik, Bond követi, és a mozgó szerelvény tetején harcolnak. Na, ez a férfi lettem volna én.
Az első igazán nagysikerű filmes szereplésed a Largo Winch-ben volt, ahol egy mostohafiút játszottál. Legutóbb pedig, a Fehér éjszakában ott egy apa szerepét kaptad meg. Melyik karakter állt közelebb hozzád, melyiket volt nagyobb kihívás eljátszani?
Egyfelől, Largo Winch karaktere nagyon közel áll hozzám, az egész háttértörténete hasonlít az enyémhez. Nem vagyok árva, de teljesen átérzem a fiú helyzetét. Világszerte mindenhol vannak rokonai, úgy, ahogy nekem is. Németországban születtem, onnan először Franciaországba költöztünk, majd Angliába. A felmenőim között van izraeli, jemeni, litvániai is, szóval ismerem a hontalanság és a magány érzését.
Másrészt azt gondolom, hogy az évek során rengeteg változáson, fejlődésen megyünk keresztül. Vincent karakterével akkor találkoztam, amikor már apa voltam. Tudtam, milyen érzés a feltétel nélküli szeretet, melyet csak a gyereked iránt érezhetsz. Ezt nagyon közelinek éreztem.
Érdekes, tulajdonképpen azért választottam a színészkedést, hogy különböző életeket élhessek meg. A munkám során lehetek milliomos, apa, mostoha, drogdíler, akármi. Persze minden ember összetett személyiség. Én sem csak színész vagyok, mellette rengeteg vágyam, hobbim van, úgy, ahogy te sem csak egy újságíró vagy, emellett rengeteg más mindent csinálsz, más szerepekben is létezel.
A Fehér éjszakában egyszerre játszottál apát, zsarut, dolgoztál a maffiának, és harcoltál a fiad életéért. Mi volt számodra a legjobb, legizgalmasabb illetve a legnehezebb része a forgatásnak?
A konyhajelenetre nagyon büszke vagyok, én egyedül találtam ki a koreográfiáját. Ugyan nem volt sok időnk, de azt hiszem, elég jól sikerült. A koncepció az volt, hogy egy kutyaviadalhoz hasonló, eszetlen, brutális harcot hozzunk létre, de nem túl technikait. Azt hiszem, ez sikerült is.
A legnagyobb kihívás pedig egyértelműen az a jelenet volt, amikor a fiatal rendőrlányt bevonszolom a fagyasztó szobába, hogy kiszedjem belőle, hova rejtette el a drogokkal teli táskát. Borzasztóan erőszakosnak kellett lennem, ami egyrészt azért is volt nehéz, mert egy törékeny, csinos nővel álltam szemben, másrészt annyira meg jól játszott, hogy szinte már elhitette velem, hogy tényleg fáj neki, amit csinálok. Félelmetes volt. Az egész jelenetet egybe vettük fel, így igazán volt időnk beleélni magunkat a szituációba, amitől még valóságosabbá vált a helyzet.
Milyen jövőbeli terveid vannak? Hol láthatunk legközelebb?
A Fehér éjszaka óta már három filmen dolgoztunk, de amivel a jövőben igazán foglalkozni szeretnék, az a saját ötletem megvalósítása. Már említettem korábban, hogy színészként mindig igazodni kell valaki forgatókönyvéhez, ötleteihez. Ezért úgy döntöttem, írok egy sajátot, hogy a magam ura legyek.
Elárulod, miről szól a film?
Persze, ez egy történelmi film, az 1930 - as években játszódik, és egy Tunéziából Franciaországba érkező zsidó férfi történetét dolgozza fel. Akkoriban az, hogy Tunéziából jössz, göndör hajad van, és sötétebb bőröd, elegendő volt ahhoz, hogy egy majommal egyenlőnek nézzenek, aki csak banánevésre képes. Ha mindehhez még zsidó is voltál, mindenki rád köphetett. A srác bokszolni kezd, hatalmas sikereket ér el, híres és gazdag lesz, kezdi elfeledni származását. Aztán egy nap jönnek a németek, és deportálják Auschwitz-ba. A táborban kiderül, hogy korábban sikeres bokszoló volt, így beválogatják egy csapatba. A legyengült fiúnak minden vasárnap harcolnia kell.
A film tulajdonképpen az identitás problémáját járja végig. A fiú rájön, hogy csak akkor nyerhet, ha kompromisszumot köt, és megnyeri közönségét. Viszont azzal, hogy megalkuszik, elveszít valamit a személyiségéből. Ha nem köt, és vállalja saját hovatartozását, a vágyaiból veszít. A végén már azt se tudja igazán, ki is ő valójában. Sajnos ez az az érzés, amit én is nagyon jól ismerek.
