Keck Mária, a Madridban élő ének- és táncművész számos nemzetközi szereplése után egy rövid kitérő alkalmával Budapesten mutatja be sajátos művészetét.
A tradicionális flamenco zsigerekig hatoló ritmikája, személyes táncstílusának ízeivel és a saját maga által alkotott, énekelt dallamokkal fonódik össze. Az előadás január 5-én este 20 órától a Mozsár kávézó kamaratermében tekinthető meg.
Keck Mária ének- és táncművészete a dél-spanyolországi Andalúziában honos flamenco hagyományokból, a magyar népzenei gyökerekből és a hazai cigány muzsika jellegzetességeiből táplálkozik. Mindezen elemek egyvelegét messzemenőkig meghatározza az előadóművész személyisége, érett táncstílusa és a saját maga alkotta dallamvilág. A spanyol fővárosban is méltán népszerű művésznő előadását a - flamenco sajátjaként is ismert – érzelmi végletesség, a feltétlen őszinteség, a szigorú pontosság és a leheletfinom lágyság varázslatos egyvelege hatja át.
„Közel áll hozzám a magyar népzene, ugyanúgy mint a közép-európai roma kultúra vagy a flamenco. A magamévá tettem őket, és amikor alkotok, ezekből a világokból táplálkozom. Így, ha megszületik egy dallam, vagy dalszövegek, akkor embereket emlékeztetnek majd népdalokra, flamencora, holott ezek egy új zenei világ teremtményei, egy olyan fúzióé, ami nem azért fúzió, hogy modern vagy érdekes legyen, hanem mert az én bensőmben ezek a zenei világok, illetve kultúrák valóságosan élnek és összeolvadnak."
Szávai József, a Tanac Néptáncegyüttes művészeti vezetője így ír minderről: „Kemény és szigorú, pontos és erős a tánc, arcunkon a harc feszültsége, ez nem játék, ez maga a küzdelem a túlélésért. Küzdelem magunkkal, a másikkal, a közönyös külvilággal. Újabb hullám: az elhagyott szerető fájdalma, akinek minden ölelése, simogatása, minden túláradó szeretete fölösleges lett, mert egyedül van, édes terhével a keserű és kiábrándító valóságban. A szerelmi vágta, amelyben az arcok már szinte eltorzulnak, hiszen önkívületben tartjuk már a ritmust, nyitjuk az ajtókat, törünk a másik felé és süllyedünk el együtt a gyönyörben. Úgy, hogy közben szárnyalunk. Úgy, hogy végül arcunkon megjelenik a győzelem mosolya, a játék huncutsága, a fekete gyönyör után a fehér elernyedés."
A társulat tagjai:
Keck Mária - tánc, ének
Kozma Richárd – gitár
Bajnay Bea, Böröcz Petra - tánc
Mogyoró Kornél - ütőhangszerek