Janne Teller Semmi című regényéből készült bábszínpadi előadás világpremierje január 8-tól látható a Budapest Bábszínházban. A korábban betiltott mű a kor nagy problémáit feszegeti.
A regény nem egyszerűen egy ifjúsági könyv: filozófiai, erkölcsi és generációs kérdések állnak a középpontjában. A mű Magyarországon 2011-ben jelent meg, és itt sem maradt visszhang nélkül. A kötetet magyarul kiadó Scolar sikerlistáján azóta folyamatosan a legkeresettebbek közé tartozik.
"A dán kötelező olvasmány nem csak „lógott a levegőben", hanem a felvilágosodás korához illesztettem, Voltaire: Candide című tézisregényével párhuzamba állíthatónak gondolom a művet. De hiszek abban is, hogy az élet értelmét kereső mű bármikor és mindig aktuális lehet, és kell legyen. Mindezzel szerettem volna igazolni, hogy az irodalom lehet életszerű és izgalmas, hogy igenis megszólíthatja az olvasót."
A történet szerint egy nyolcadikos fiú egyszer csak feláll az iskolában, és kijelenti: „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá." Elhagyja a tantermet, felmászik egy szilvafára, kivonul a társadalomból. Úgy érzi, nem akar felnőni, nem akar beilleszkedni a társadalomba, nem érdekli a jövő. Osztálytársait megdöbbenti Pierre Anthon viselkedése, ezért elhatározzák, hogy bebizonyítják, van az életnek értelme. Tárgyakat kezdenek gyűjteni a Fontos Dolgok Halmára: családi fotókat, régi játékokat, de rájönnek, hogy azok a dolgok az igazán fontosak számunkra, amelyektől nehéz és fájdalmas megválni. A gyerekek aztán veszélyes játékba kezdenek: aki bead valami számára igazán fontosat, kijelölheti, ki a következő, és az mit adjon be. Ez a kör igazán eldurvul, egy idő után nem lehet belőle kiszállni, mindenki elveszti azt, ami számára valóban fontos. És minél jobban igyekeznek, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét, annál logikusabbnak kezd tűnni a Pierre Anthon által emlegetett semmi.
Janne Teller regényében provokatívan, egy modellhelyzetben olyan kérdések vetődnek fel, hogy milyen jövő vár ma egy gyerekre; mi is olyanok leszünk-e, mint a felnőttek, a szüleink; mik azok az örök értékek, amelyek mentén élnünk kellene. Ennek a tragikus, olykor kegyetlen parabolának a megjelenítésére a báb különösen alkalmas, mert eltávolít, elidegenít és rálátást enged a történetre, a helyzetekre. Engedi azt, hogy a bábok felnőtt mozgatói szembenézzenek gyerek énjükkel, tetteikkel, kérdéseikkel, kételyeikkel; és mivel a bábok maguk is tárgyak, a történet előrehaladtával a Fontos Dolgok Halmának alkotóelemeivé válnak. E két szint mellett az előadás erős zenei réteggel bír, hiszen a Budapest Bábszínház színészei zenészként is részt vesznek az előadásban, s a brechti songokhoz hasonlóan felhasznált Quimby-dalok (Homo defectus, Az otthontalanság otthona, Magam adom, Pedofíling, Don Quijote ébredése, továbbá egy, kifejezetten az előadáshoz készülő dal) kitágítanak vagy elemelnek egy-egy pillanatot.
A Semmi bábszínpadi adaptációját Gimesi Dóra készítette, az előadás rendezője és látványtervezője Hoffer Károly, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős bábszínész szakos hallgatója, aki színészként a Budapest Bábszínház több előadásában is közreműködik. A rendező azzal indokolta zenei választását, hogy a Quimby dalai a zene nyelvén ugyanazt az életérzést közvetítik, ami a Semmi történetében megjelenik, egyszerre van bennük költőiség és nyerseség, valamint tükrözik a megcélzott korosztály zenei ízlését is.
A produkció szereplői Ács Norbert (Dagadt Henrik Eskildsen), Blasek Gyöngyi (Mathilde Eskildsen tanárnő/Hamupipőke), Mórocz Adrienn e. h. (Sofie Nielsen), Pallai Mara (Elise Jensen), Pethő Gergő (Nagy Hans Raaberg), Spiegl Anna e. h. (Agnes Aarne), Szolár Tibor e. h. (Pierre Anthon), Tatai Zsolt (Ájtatos Kaj Hansen), Teszárek Csaba (Jan-Johan Henderson). Az előadás, amely a Nordiska Aps International Performing Rights Agency és a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jön létre, 2013. január 8-tól látható a Budapest Bábszínház Játszó-terén.
