Egy brit-ausztrál csapat megkísérli lemásolni Ernest Shackleton 1916-os útját a Déli-óceánon, a sarkkutató 20. század eleji felszerelésével és technológiájával.
Shackleton és csapata 10 hónapon át várakozott a jégtáblákon, abban reménykedve, hogy a kontinentális földtömeg felé sodródnak. 1916-ban, miután az Endurance elsüllyedt, Shackleton és öt társa hihetetlen óceáni útra vállalkozott, hogy segítséget keressen. Kicsivel több mint egy hónap alatt 1480 kilométert tettek meg evezve egy hatméteres mentőcsónakban az atlanti-óceánban lévő Déli-Georgia szigethez.
Mivel ketten túl gyengék voltak ahhoz, hogy a szigetet átszeljék a 35 kilométerre Stromnessnél lévő norvég bálnavadász-állomásig, Shackleton egy embert bízott meg gondozásukkal, míg a másik kettővel átszelte a hegyeket.
1916. május 30-án elérték a Stromnesst. Augusztusban sikerült visszatérnie az Elefánt-szigethez, hogy legénységét felszedje. Shackleton 1922-ben ismét visszatért az antarktiszi vizekre és a tengeren is halt meg. Dél-Georgián temették el, mintegy 20 kilométerre ama állomástól, melyet hat évvel korábban felkeresett. 1914-16-os expedíciója, a hősies kudarc példájaként beépült a köztudatba, számos filmet és könyvet insipirált.
Egy ausztrál kalandor, Tim Jarvis és hatfős legénysége csütörtökön indul útnak az Elefánt-szigetről, hogy kövesse Shackleton útvonalát a jeges tengeren és Dél-Georgia sziklás terepén át. A csapat ugyanazon körülményeket tapasztalja meg, melyet elődjeik is, miközben Shackleton mentőcsónakjának másolatával áteveznek a Dél-óceánon csak a csillagokra támaszkodva, majd átszelik Dél-Georgia jeges csúcsait sátrak nélkül. Az elemek ellen egyedül gyapjúruházatuk nyújt majd védelmet, élelmük szárított hús és zsír elegyéből áll. Az egyetlen különbség, hogy expedíciójukat segítők is követik.
Elmondása szerint a potenciális veszélyek magukba foglalják a jégheggyel ütközést vagy felborulást - a csónaknak ugyanis nincs tőkesúlya -, valamint a megfelelő landolást Dél-Georgián anélkül, hogy a szikláknak csapódnának. A szárazföldi utat számos gleccserszakadék nehezíti. Jarvis - akit 2008-ban keresett meg az út ötletével Alexandra Shackleton a híres sarkkutató unokája - számára nem ismeretlenek az antarktiszi utak, ugyanis 2007-ben már nyomon követte Sir Douglas Mawson 1912-es útját.
A kalandor abban reménykedik, hogy a próbálkozás felhívja a figyelmet arra, milyen veszélyt jelent a klímaváltozás az Antarktiszra és élővilágára. Kijelentette, "míg Shackleton embereit igyekezett kimenteni az Antarktiszról, mi megpróbáljuk az Antarktiszt megmenteni az embertől."
Forrás: Hirado.hu
