Medici Katalin Franciaország királynéja, majd második fia, IX. Károly mellett régens volt. A rengeteg intrikát és jóslatot megélt királyné 1589. január 5-én, 69 évesen hunyt el a blois-i kastélyban.
Katalin Apja, II. Lorenzo Firenze ura és Urbino hercege 1518-ban vette el nőül Amboise–ban a Bourbon hercegnőt, Madeleine de la Tour d'Auvergne–t. Katalin 1519. április 13-án született, azonban még ugyanezen hónap 28-án anyját, majd május 4-én apját is elveszítette. Életének első tizenegy évében Katalint ide-oda tologatták a diplomácia sakktábláján, s a játszma igen magas tétekben folyt.1533. október 28-án, 14 éves korában Marseilles–ben ment férjhez I. Ferenc másodszülött fiához, Orleans-i Henrik herceghez, akit később II. Henrik néven Franciaország királyává koronáztak. A szertartást maga a pápa celebrálta, aki erősen támogatta a házasságot, mivel ezzel a rokoni kapcsolattal kívánta a katolikus egyház és a francia király közötti együttműködést erősíteni. Házassága során nem tudott közel kerülni férjéhez, aki udvariasan bánt ugyan feleségével, de mindenki láthatta a köztük húzódó ellentétet. Nemsokára riválisa is lett Katalinnak Diane de Poitiers személyében, akit igazi szépségként csodáltak az udvarban. A fiatal feleség túl okos volt ahhoz, hogy ezt ne vegye észre, de csendben fogadta riválisa megjelenését.
1536. augusztus 10-én a húszéves Ferenc francia trónörökös (dauphin) mellhártyagyulladásban meghalt, Henrik lett a trón várományosa. Ezzel feleségére is nagy terhet rótt: trónörököst kellett szülnie. Márpedig ez tíz éven át nem sikerült, így joggal félt attól, hogy hazaküldik Firenzébe. Katalin mindent megpróbált, hogy anyává válhasson, és valamelyik módszer a sok közül be is vált: 1544. január 19-én megszületett Ferenc dauphin. Katalin rendkívül termékenynek bizonyult, tizenhárom év alatt tíz gyermeket hozott a világra, akik közül három még csecsemőkorában halt meg.
1547-ben, apja halála után Henriket koronázták meg Franciaország királyává, Katalint majd csak 1549-ben, a Párizs melletti Saint-Denis-székesegyházban koronázzák meg királynévá, mert Franciaországban egy különleges törvény értelmében nő nem lehetett több, mint hitves, az így nem is vehetett részt a királlyal a reimsi szertartáson, és nem kenték fel a szent olajjal. Henrik trónra lépéséből azonban Diane de Poitiers húzta a legnagyobb hasznot. Henrik még annál is többet költött szeretőjére, mint amit az elvárt. Megkapta a csodás Chenonceau kastélyát a Loire–völgyben. Katalin Franciaország királynéjaként és a trónörökös anyjaként sem élvezett annyi hatalmat, mint Diane, a szerető. A botrányos szerelmi háromszögnek Henrik 1559-ben bekövetkezett halála vetett véget. A háttérben, de nem tétlenül töltött 14 év pedig meghozta a várt eredményt: Katalin megannyi mellőzés után megkaparinthatta az uralkodói pálcát. Méregkeverőnek tartották, aki a politikát saját fortyogó konyhájából irányította. És valóban, Medici Katalin fiai trónján keresztül gyakorolta bosszúszomjas hatalmát.
Amikor II. Henrik egy lovagi tornán elszenvedett sérülésébe belehalt, legidősebb fia csak 15 éves volt. II. Ferenc 1560. december 5-i halála után IX. Károly néven tízéves öccse lesz anyja gyámkodásával az új francia király. A beteges gyermekkirály Chenonceau–ban élt és anyja féltékenyen őrködött felette, vezérelve a maga és a Valois-k hatalmának megóvása volt.
Katalin négy trónváltozást és számtalan szerencsétlenséget ért meg. Franciaország legnagyobb nevei, vagyonai és sorsai hányódtak ide-oda a katolikusok és hugenották közti harcokban, egyedül ő tartotta meg változatlanul a maga helyét és a Valois-házat a trónon. De a harcoknak még nem volt vége, és ő már kezdett öregedni. Alig két évvel a Szent Bertalan-nap után jobban félt a hugenottáktól, mint valaha. Egyszer azt jósolták neki, hogy őrizkedjék Saint-Germaintől, ha sokáig akar élni. Nem is utazott el soha ebbe a kastélyba, s mivel a Louvre a Saint-Germain-l'Auxerrois-templom egyházközségéhez tartozott, saját palotáját távolabb, a Saint-Eustache egyházközségének területén kezdte építtetni (ezt nevezték később Tuileriáknak).
1589.január 1-jén azonban megfázott, és úgy érezte, hogy közeleg a vég. Január 5-én végrendelkezett, s hamarosan megérkezett hozzá a király első gyóntatója. Az anyakirálynő a fiatal pap neve iránt érdeklődött. "Julien de Saint-Germain, asszonyom!" – hangzott a válasz. Katalin némán visszahanyatlott párnáira, s még ezen a napon kiszenvedett. A blois-i kastélyban halt meg, ahol a látogatók állítólag még ma is megtekinthetik egykori boszorkánykonyháját. A testét rejtő szarkofágot Saint-Denis-ben helyezték örök nyugalomra, ahol azonban a francia forradalom alatt a sírrablók súlyosan megkárosították
Forrás: Wikipedia