A karácsony végét jelentő vízkereszthez és az ünnepek utáni időszakhoz kapcsolódó németországi és svédországi szokásokat vettük számba.
A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte, ezt követően tanítani kezdett. Ennek emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentel. A harmadik evangéliumi jelenet: Jézus a kánai menyegzőn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta. A népi hagyományok szerint érdemes ilyenkor szenteltvízzel itatni az állatokat, elűzve ezzel a betegségeket. Olaszországban pedig ilyenkor a jó boszorkány ajándékot hoz, de csakis a szófogadó gyerekeknek – Európa más országaiban pedig süteményt esznek.
A karácsonyi hangulatot azonban sokaknak nehéz elengedni. Ezt bizonyítja az a felmérés is, mely szerint a németek több mint fele legalább január 6-ig megtartja a karácsonyfát, sőt, sokan még jóval ezután sem válnak meg a feldíszített fenyőtől. Az ünnepek utáni mindennapokba nem olyan nehéz visszazökkeni, ha még januárban is találunk hangulatos karácsonyi vásárokat, ahol többek között jó forralt bort és puncsot kapni. Márpedig Németországban vannak még ilyen rendezvények vízkereszt tájékán is, tekintettel a januárra eső ortodox karácsonyra.
Az ünnepek után a többségnek a leárazások jelentik a legfőbb jó hírt. Akinek nem tetszik vagy hibás a karácsonyi ajándéka, kihasználja az év elejét, hogy becserélje a portékát. Berlinre kevéssé jellemző, a déli és Rajna menti vidékekre annál inkább, hogy szilveszter után kezdődnek a különböző farsangi ülések és gyűlések, melyek a búcsút készítik elő, és kiváló alkalmak arra, hogy fenntartsák az ünnepi hangulatot. Kölnben például a karnevál februári zárásáig keresik a legtehetségesebb énekest és a karnevál slágerét. Vidéki településeken pedig ilyenkor koncerteken találkoznak, és vészelik át a telet az emberek. Aki megteheti, ilyenkorra tartogatja szabadnapjait, és a téli ünnepek után napos tengerpartra utazik, Spanyolországba vagy a Távol-Keletre. Németországban többen szervezik úgy az évüket, hogy a legszürkébb és hidegebb hetekben még véletlenül se maradjanak otthon, hanem valamelyik messzi meleg országban tartózkodjanak, sőt, ha munkahelyük megengedi, akár a teljes téli időszakot ott töltsék.
A svéd kurzus elnevezésű internetes blog alaposan belemélyed a skandináv farsang porcukor finomságú részleteibe. A szerző leírja, hogy a Semla (szemla) az év várt cukrászati eseménye vagy inkább terméke, amely szorosan kötődik a farsanghoz. De ilyenkor fogy szinte tonnaszámra a Hetvagg nevű fánk is, amelyet forró tejbe mártogatnak. Egy tény: ilyenkor senki sem számolgatja a kalóriákat. A svédek komolyan veszik, hogy karácsony vízkeresztig tart, a január 6-ai napot pedig a tizenharmadik ünnepnek nevezik, mivel a karácsony után tizenharmadik napról van szó. Ennek megfelelően ehhez a dátumhoz is kapcsolódnak hagyományok. Igaz, nem annyira a nyugati egyház szokásához illően a háromkirályokat vagy napkeleti bölcseket, még csak nem is Jézus megkeresztelését, netán a kánai menyegzőn véghez vitt csodát, hanem a karácsony végét, illetve – pogány szokás szerint – a fény hamarost visszatértét ünneplik.
Vízkeresztkor a svédek lebontják a karácsonyfát, és ezt is egy kis ünnepséggel teszik. Ilyenkor összehívják a gyerekeket, akik segítenek leszedni a díszeket, akik cserébe kis ajándékokat kapnak. Ugyancsak leveszik a piros abroszt és a piros függönyöket, amelyeket még adventkor tettek fel.
A másik fontos ünnepelnivaló a fény megjelenése. A sarkkörön túl, az északi határnál még vízkeresztkor sem kel fel teljesen a nap, de van valami mágikus minden évben abban, amikor két hónapnyi sötétség után megjelenik egy vékony fénysugár, amit a napról napra magasabbra emelkedő tüzes korong küld a szürkeségbe burkolózó táj fölé. Persze nagyon magasra sosem emelkedik télen, alig a látóhatár fölé, viszont annál hosszabb utat tesz meg minden nap, míg a nyári időszakban aztán le se megy, csak körbevándorol a horizont fölött.
Forrás: Hirado.hu
