Kutatók a Smithsonian Trópusi Kutatóintézettől (Panama) az eddig ismert legrégebbi sámánköveket találták meg Boquete közelében. Ez a terület legősibb bizonyítéka a sámánizmus létezésére.
Ruth Dickau, az angol Exeteri Egyetem ösztöndíjasa már 2007-ben rátalált a sámánkövekre egy kőbarlang hátsó részében, de csak most sikerült meghatározni, hogy milyen régiek is tulajdonképpen. A radiokarbon-meghatározások alapján a kövek alatt talált szenet 4800 évesre, a fölötte találtat 4000 évesre becsülik. Ezzel ezek a tárgyak váltak a sámánizmus legrégebbi bizonyítékává ezen a területen.
"Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy valaki szánt szándékkal lyukat fúrt volna a földbe, és egy későbbi korban úgy helyezte volna el a köveket a két réteg közé" – nyilatkozta Dickau. -"Sőt, a kövek szorosan egymás mellett feküdtek, ami arra utal, hogy valószínűleg egyfajta tasakban állhattak összegyűjtve, ami aztán később lebomlott körülöttük." – olvasható a Smithsonian Newsdesk portálján.
Dickau és kollégái megállapították, hogy a köveket egy olyan barlangban találták, amelyet már 9000 évvel ezelőtt is használtak. Azok, akik között a köveket birtokló sámán is élt, földműveléssel foglalkoztak, és gyümölcsökkel és gumókkal táplálkoztak. Az is valószínű, hogy vadásztak és halásztak a közelben található hegyekben.
A sámánkövek tulajdonképpen nem átlagos kavicsok: jól bizonyítják, hogy tulajdonosuknak kiváló szeme volt a különleges ásványok összegyűjtéséhez. A kutatók találtak egy hengeres alakúra vésett kis dácitot, egy kis fehér, áttetsző kvarcot, egy összeolvadt kvarc- és jarozittömböt, kvarckristályt, több gömb alakú piritet, egy kopott kalcedont, apró mágneses andezitdarabot, egy nagy darab kalcedonkövet, valamint egy kis mágneses kaolinitet, amely furcsa, virág alakúvá erodálódott.
A területen Ngäbe, Buglé, Bribri, Cabécar és a ma már kihalt Dorasque emberek éltek. Ezek a népek gyakran alkalmaztak köveket és ásványokat rituáléikhoz. Sok sámáni történetükben az ásványok az alakváltás, testen kívüli élmények kísérői.
Forrás: Explorer World
