A filmtörténet egyik legnagyobb alakjaként számon tartott olasz filmrendező és forgatókönyvíró, 1920. január 20-án született Riminiben, Olaszországban.
Apja ügyvédnek szánta, őt azonban az újságírás vonzotta. Firenzében, majd Rómában képregényeket rajzolt, különböző szerkesztőségekben dolgozott. A háború végéig több forgatókönyv társszerzője volt.
1943-ban feleségül vette Giulietta Masinát. Mesterének Roberto Rossellinit tartotta, 1944 és 1953 között csaknem minden filmjében közreműködött. A közös munka és barátságuk hatására érlelődött meg benne az elhatározás, hogy filmrendező lesz. Első filmjét, A varieté fényei-t Alberto Lattuadával együtt rendezte 1950-ben. A már egyedül készített A fehér sejk (1951) a szórakoztató- ipar hamis mítoszát leplezi le, a sok önéletrajzi elemet tartalmazó A bikaborjak (1953) pedig a vidéki ifjak felszínes életformáját mutatja be, mély együttérzéssel.
A nemzetközi elismerést az Országúton hozza meg számára 1954-ben. Az ember megválthatóságába vetett hitet sugárzó trilógia első darabjában az őszinteség és tisztaság poétikus megtestesítője Gelsomina, Giulietta Masina felejthetetlen alakításában.
Fellini neorealista alkotásaiban a valóság, az emlékek és az álmok sajátos módon olvadnak eggyé. Művei az emberi kiszolgáltatottságot, képmutatást, ostobaságot és kisszerűséget szeretetteli, gyakran harsány humorral jelenítik meg. Az Édes élet, a 8 és ½, később az Amarcord új utat jelöltek ki a filmművészetben.
A világhírű rendezőt 1993. október 31-én érte a halál.
Forrás: litera.hu