Szokatlan nevű és hangzású formációt alapított Szepesi Mátyás. A Magashegyi Underground gitárosaként megismert zenész Herr Attilával és Badics Márkkal hozta létre a Konyhát.
– Nyilván, amíg létezik a zenekar, mindig megkérdezik majd, honnan jött ez a név? Egyszerre szerencsés, hiszen senkinek nem kell megmagyarázni, mit jelent, másrészt pedig azon gondolkodnak, miért pont Konyha?
– Fontos volt a névválasztáskor, hogy könnyen megjegyezhető legyen, és sok mindenre asszociálhassanak belőle. A konyha a lakás egyik legfontosabb része. Minden jó házibuli ott kezdődik és végződik, és bár jellemzően kicsi helyiség, éppen ezért összehozza az embereket. Évszázadok óta az egyik legfontosabb tér, valamiféle meleg hangulatot áraszt. Sokat gondolkodtunk a néven, és őszintén szólva, nem jutott eszembe jobb. Képben volt még a Robothal... Szerintem jól döntöttünk.
– Többször említetted, hogy rockzenekar vagytok, ugyanakkor, ha meghallgatjuk a „Kiskifli"-t és az „Asszem visszafekszem"-et, akkor nehezen találnánk két ennyire eltérő stílusú számot egy lemezen. Milyen dobozba tudnád betenni a zenéteket?
– Saját dobozt szeretnénk. Nyilván az elején próbálnak minket ide-oda pakolni, szokták mondani az alternatívot, vagy a pop-rockot, én ezektől a falnak megyek. Ha meg kell határozni, akkor ez egy nagyon hangos trió. Dob-basszusgitár-gitár. Amikor elkezdtem az egészet, akkor azt szerettem volna, ha punk-soul lesz. Ehhez képest van egy-egy punk- és soul-dal a lemezen. Nem szeretek egyforma számokat írni, sem játszani.
– Ez azért magában hordozza azt a veszélyt, hogy ha kialakul egy rajongói, érdeklődő csoport egy bizonyos hangzásvilág köré, akkor nehezen fogadják, hogy másképp szólaltok meg.
– Ez így van, kaptunk is hideget-meleget az „Asszem, visszafekszem" miatt azoktól, akik a Kiskiflit szerették meg korábban. Másokat pedig pont az előbbi vonzott be. Szerintem ez így természetes, az útkeresésről szól minden zenekar első albuma. Két éve próbálunk együtt játszani, azóta összejött kilenc dal a lemezre, és lehagytunk ugyanennyit. Lovasi András, a Megadó Kiadó alapító-vezetője kérte, hogy a korai számokat inkább ne tegyük rá, mert még nem olyan kiforrottak, mint a mostaniak, néhányról pedig én gondoltam, hogy nem valók az albumra. Így lett egységes a Konyhanyelv című album anyaga, persze még így is sokszínű maradt.
– Ha már szóba került a Kiskifli, ez tulajdonképpen egy szakítás története, mégsem letargikus, depressziós, „felvágom az ereimet" hangulatú.
– Így igaz, arra a célra van jó pár más zene a világon... Tulajdonképpen megtörtént eseményeken alapul a dal mondanivalója. Egyik éjjel feküdtem az akkori barátnőm mellett, aki álmában megfordult, és iszonyatosan szájba vágott. Miután ezt szóvá tettem, azt mondta: „Legyél kiskifli, úgy nem tudok benned kárt tenni!" Abban a pillanatban kipattant a szemem, rohantam és felírtam. Ebből lett a refrén. Amikor reggel felkeltem, megvolt az egész szöveg. Előjött egy 15 évvel ezelőtti szakítás története, nem tudom miért, de az inspirált a verzék megírásánál. Nálunk minden számnak külön története van, nem csak úgy kitaláljuk a dolgokat.
– Többször mondtad, hogy szeretnél egy női zenészt is a három szőrös pasi mellé...
– Nagy erőkkel keresünk egy 180 centinél magasabb, jó lábú, gitározni tudó, megnyerő, bájos hölgyet, de egyelőre nem jött szembe. Minden kritérium fontos, nem szeretünk kompromisszumokat kötni. Alacsonyabb ne legyen, miután én vagyok a 185 centimmel a legalacsonyabb a zenekarban. Viccet félretéve, amúgy teljesen jól elvagyunk ebben a felállásban.
Konyha koncert:
2013. február 2. szombat 21.00
Gozsdu Manó Klub (VII., Király u. 13.)
Vendég: Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol énekese
