Mitől válik egy fotó több millió dollár értékű műalkotássá? A fényképész személye teszi azzá, esetleg a különleges technika, vagy talán csak az aukciós ház ügyessége?
A pimasz Jeff Wall a határainkat feszegeti: giccs, vagy művészet? Polgárpukkasztás, vagy műfajteremtés? Hazugság, vagy mesemondás? Nehéz eldönteni. És Richard Prince? Szemérmetlen tolvaj, aki bolondot csinál mindenkiből? Rafinált üzletember, aki bármit megenged magának a művészi szabadság jegyében? Mindenki döntse el maga.
Egy biztos: ők négyen jegyzik a világ legdrágábban elkelt fotóit. Lássuk hát!
1. helyezett
2011 novemberében kelt el minden idők legértékesebb fényképe. Andreas Gursky, Rhein II. (1999) című fotóját 4,3 millió dollárért (átszámítva közel egymilliárd forintért) adta el a Christie's Aukciós Ház.
A művész 1955-ben született Lipcsében. 1987-ben legelső kiállításán német irodaházak biztonsági személyzetét ábrázoló sorozatot mutatott be. A nyolcvanas-kilencvenes években a természet és az ipari környezet egymásnak feszülő ellentéte, a metropoliszok nyüzsgő, mégis élettelen forgataga volt a fő témája. Irodaházakat, gyárépületeket, szállodákat fotózott Tokióban, Hongkongban, Szingapúrban és Los Angelesben. Képeinek indusztriális, posztindusztriális, vagy éppen naturális világában a tükrözéses, geometrikus és „nagytömegű" ábrázolásmód elidegenítő hatású. Mintha a digitális utómunkálatok nyomán megszületett műalkotásokat nézve nem is a saját világunkat látnánk.
A tökéletes kompozíciójú Rhein II. egy plexire kasírozott, kiemelkedő minőségű nyomtatási technológiával készült, kézzel szignózott óriási print (hosszabbik oldala három és fél méter). Grandiózus méretei és az elkészítés technikája nagy szerepet játszottak abban, hogy ilyen magas áron kelt el. A kép fotó-vintage: filmre készült, amelynek negatívját a művész megsemmisítette. Mindössze hat sorszámmal és aláírással ellátott nagyítás létezik belőle. Ettől igazán olyan értékes.
2. helyezett
Cindy Sherman 1981-ben készült Untitled#96 című, hagyományos színes (színképzős) anyagon lévő, 61x121,9 cm méretű képe 3 890 500 dollárért ( kb. 731 millió forint) kelt el 2011-ben, szintén a Christie's aukcióján.
A képen látható kisfiús külsejű kamaszlány egy újságból kivágott és összegyűrt társkereső-hirdetést tart a kezében.
Cindy Sherman (1954, New Jersey) amerikai fotóművész az 1977 és '80 között készült Untitled Film Stills című fekete-fehér sorozatával vált világhírűvé. Olyan női típusokat, szerepeket mutatott be, amelyeket a televízió másodosztályú tömegfilmjei tükröztek a világnak: háziasszony, díva, prostituált, okos kislány, bombázó, özvegy... Az összes szerepet magára öltve örökítette meg.
Önportréi készítése során szigorúan egyedül dolgozik. Bezárkózik a műtermébe, részben azért, hogy senki ne lássa félig kész állapotban a műalkotásait, részben pedig azért, mert így elkerülheti, hogy belelássanak mások abba a folyamatba, amikor átváltozik: jelmezt, sminket és egy másik életet ölt magára. Ezen képei fiktívek, sosem konkrét filmekből kiragadott jeleneteket ábrázol, csupán a tömegkultúra szülte közös előismeretre alapozva szólítja meg a közönségét.
1981-ben a művészete más irányt vett. Színes, „szélesvásznú" képeket kezdett készíteni. Az Untitled#69 annak a sorozatnak a része (Centerfolds-Horizontals), amit az Artforum magazin felkérésére készített '81-ben. Kétoldalas, fekvő helyzetű alkotásaiban a pornólapok nézőpontját (fentről letekint egy fekvő testre) és leképezési eljárásait imitálta, mindezt úgy, hogy közben egyetlen képen sem látható meztelen nő. Minden alakjáról süt a fájdalom, az elszenvedett atrocitásoktól való megalázottság, és kiüresedett, kétségbeesett tekintettel merednek bele a semmibe. A képek (természetesen) botrányt okoztak, a lap szerkesztői megtagadták a közlést.
3. helyezett
Jeff Wall, kanadai (fotó)művész Dead Troops Talk (1992) című alkotása 2012 májusában kelt el 3 666 500 dollárért.
Wall nem is annyira fotókat készít, a műalkotásai sokkal inkább tekinthetőek színházi vagy filmes pillanatfelvételeknek. Első ránézésre úgy tűnnek, mintha a valóságos pillanatokat örökítenének meg, azonban hamar észre lehet venni a művek fiktív mivoltát: a steril környezetet, a színpadiasan beállított szereplőket, a szabályosan, geometrikus rendszerben elrendezett díszleteket és alakokat. Hatalmas felületekkel dolgozik, óriási, átlagosan hat négyzetméteres diákat állít ki, amelyeket hátulról fluoreszkáló fénnyel világít meg. Jeff Wall eredetileg festészetet tanult, de hamar rájött, hogy nem ez a számára legmegfelelőbb kifejezési forma. Monumentális diáin előszeretettel utal olyan nagy mesterekre, mint Delacroix, Manet vagy Rodin.
Jeff Wall Dead Troops Talk (Holt seregek dialógusa) című fiktív fényképe a valóság irreális interpretációja (a cím is erre utal). A Vörös Hadsereg afganisztáni hadjárata ihlette műalkotás alakjai hatalmas, tátongó sebektől szenvedő, halott katonák, akik könnyeden csevegnek egymással. Wall ezen műve éles kritikát fogalmaz meg a tradicionális háborús riportfotózásról.
4. helyezett
Richard Prince Untitled (Cowboy) (1986) című fényképét 3 401 000 dollár értékben vették meg 2008-ban.
Richard Prince (1949) a „kisajátító művészet" (appropriation art) terminus egyik életrehívója. Prince-t leginkább Amerika lelki ellaposodása, sivársága és a kommercializáció elidegenítő hatása foglalkoztatta. Ennek jegyében készítette el a nagy botrányt kavaró első „kisajátító"-képét, amikor 1977-ben egyszerűen lefényképezte a New York Times-ban megjelent Marlboro-reklámfotót. Ezt később több Marlboro- és egyéb képpel újra és újra megtette. Ezzel egy több évtizeden keresztül húzódó vitát indított el a szerzői jogokról és az újrafelhasználó művészetről. A Marlboro-reklám ötletének az ellopásáról 1992-ben így nyilatkozott: „Senki sem figyelt. És a reklámkampány igen sikeres volt. Ha lopni indulsz, tudod, hogy a bankban kötsz ki." Azért hogy a saját taktikáját nehogy ellene fordítsák, Richard Prince az összes művét szerzői jogvédelem alá vetette.5. helyezett
Andreas Gursky 99 Cent II Diptychon (2001) című fotója 2007-ben 3 346 456 dollárt ért a londoni Sotheby's aukciósházban.
A 205,74 cm x 335,28 cm-es kép két részből áll. A világ jelenleg ötödik legdrágább fotója egy vegyesbolt enteriőrjét ábrázolja, rendkívüli szín- és „geometriakavalkáddal". Az indusztriális környezetet előszeretettel ábrázoló Gursky ezúttal a fogyasztói társadalom kvintesszenciáját fogalmazta meg. Az alkotás vintage-fotó – akárcsak a szintén Gursky által jegyzett első helyezett –, a második nyomata azonban „csupán" 2,25 millió dollárt ért.
