A budapesti Közép-Európa Táncszínház nonverbális mozgáselőadása, a Pyramidon február 6-án 19 órakor látható a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Nagytermében.

Katona Gábor neve jól ismert a temesvári közönség számára, hisz többször bemutatkozott már az elmúlt években, lehetett látni rendezőként, koreográfusként és táncosként egyaránt. A publikum olyan előadásokhoz kötheti a nevét mint a Prométheusz és a Mellékhatások, amelyeknek rendező-koreográfusa volt, valamint a Furnitur, amelyben koreográfusként dolgozott. A korábban bemutatott előadások mellett aktuális kötődése is van a temesvári színházhoz, hiszen februárban kerül műsorra a Parasztopera, amelyben szintén koreográfusaként dolgozik. Táncosként is láthatta a temesvári közönség 2011-ben, amikor a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) keretén belül a nagysikerű Bankett című előadásban volt látható.



Katona Gábor a Magyar Táncművészeti Főiskola Koreográfus szakán diplomázott. A Budapest Táncegyüttes, majd az akkoriban Horváth Csaba által vezetett Közép-Európa Táncszínház tagja volt. Magyarországon többek közt Eszenyi Enikő, Gothár Péter, Vidnyánszky Attila előadásaihoz készített koreográfiákat, de Bozsik Yvette, Duda Éva, Kovács Gerzson Péter előadásaiban dolgozott táncosként is.

A Közép-Európa Táncszínház (KET) nagy múltra tekint vissza: Magyarország elsőként alakult táncszínháza, mely a független kortárs táncegyüttesek között a legismertebbek közé tartozik. Ahogy ezt nevében is hirdeti, vállalja, egy adott földrajzi régióhoz kötődve határozza meg önmagát. Programszerűen kutatja és értelmezi ennek a régiónak mozgásvilágában kódolt sorsát. Ugyanakkor jelenlétre is törekszik, teljes értékű maradéktalan jelenlétre, olyanra, mely képes felidézni, egybegyűjteni múltat és jövőt, mozdulatainkban, zsigereinkben őrzött emlékeinket és várakozásainkat.

Az előadásban megjelennek alá-fölé rendelt viszonyok, érzelmi szintkülönbségek, energiák, melyek ellentétes irányokba ható szándékokat generálnak. E két energiasík vertikális kommunikációjának alapja egyfajta rítus lehet. Ebben a rendszerben keressük helyünket. Ha megszűnik ez a rendszer, a kommunikáció valósághelyettesítővé válik, és megjelenik az emberben a tudattalan. Mindezek az ember saját lététől való elidegenedését eredményezik, aki a valósággal elvesztett kapcsolata miatt hajlamos elveszni a virtualitásban. Ebben a helyzetben a rítus funkciójától megfosztva, kizárólag horizontálissá tett kommunikációként – a tudattalan inverzeként – a tudás intézménye és a konkrét élet között kísérel meg közvetíteni, hogy feloldja a tudattalan létezésének irracionalitását.

„A Pyramidon az egység és a teljesség illúziója ellen száll küzdelembe. (...) Ahogyan egy test több árnyékot is vethet, úgy egy jel több jelentéssel is társulhat, legyen szó önmagunkról, egy konkrét előadásról vagy akár a tényleges életről. A virtualitás, mely a koreográfiát szegélyezi, éppoly képlékeny, mint a vágy, mely a jelentést hajtja: ellenőrizhetetlen.” – írja az előadásról Komjáthy Zsuzsanna.