Fordulat állt be Írország egyik leghorrorisztikusabb 20. századi, eddig tisztázatlan ügyével kapcsolatban. A Magdolna-mosodák története az egész világot megrázta.

A Magdolna-mosodák története több mint egy évtizeddel ezelőtt látott napvilágot, és évekig Írország nehezen lemosható szégyenfoltja volt. Becslések szerint, az európai országban, a 20. században közel 30 ezer nőt kényszerítettek munkára egyházi mosodákban, brutálisan szegényes körülmények között dolgoztatva a nőket. Fizetést természetesen nem kaptak, szeretteikről sem tudtak semmit. A túlélők évekig reménykedtek az igazságszolgáltatás intézményében, ám az ír kormány nem volt hajlandó lépni.











A társadalom szemében a mosodákba került nők bűne az volt, hogy áthágták a nemzet szigorú szexuális szabályait, és házasságon kívül született gyerekük. Büntetésként ezeket a nőket akaratuk ellenére a mosodákba küldték. Rendkívül zord körülmények között éltek, és egyes beszámolók szerint mentális, fizikai és szexuális bántalmazásnak voltak kitéve. A több mint 70 éven át tartó kényszermunkát apácák felügyelték az intézményekben.

Az ország szigorú szabályozásában a szexuális együttlét kulcskérdésnek számított. A katolikus egyház felfogásában a törvényen kívül született gyermek a legnagyobb szégyent jelentette. A társadalomból kitaszított nőket a Magdolna-mosodákba küldték, ahol kezdetben a cél az lett volna, hogy segítsenek a prostituáltaknak változtatni az életmódjukon. A módszerek azonban teljesen más felfogást és motivációt mutattak.

Érdemes tudnunk, hogy a mosodák ebben az időszakban profitorientált vállalkozások voltak, amiket négy vallási közösség működtetett (Irgalmas Nővérek, Kegyes Nővérek, Jó Pásztor Nővérek, Miasszonyunk Kegyelme Nővérek). A '40-es években a dolgozók többsége házasságon kívüli szexuális kapcsolatot létesített nő volt, akik között sok volt a szellemi fogyatékos is. Legtöbbjük teljesen elzárva élt a külvilágtól, sokan halálukig nem hagyták el a mosoda épületét.

Az ügy 1993-ban kapott nyilvánosságot, amikor egy telekvásárlás során az új vevő 155 nő holttestének jeltelen sírját találta meg, amit exhumáltak. A média elkezdett kérdezősködni, nem sokkal később pedig a botrány világméretűvé duzzadt. Kezdetben az ír kormány semmiféle felelősséget nem akart vállalni a történtekért, miközben bizonyítható, hogy tudtak a mosodák létezéséről. 2001-ben ugyan elismerte a kormány, hogy a magdolnás nők bántalmazásnak voltak kitéve, de véleményük szerint a mosodák magánvállalkozásként üzemeltek, így nekik nem lehetett beleszólásuk.

Tények bizonyítják, hogy az ír bíróságok akkoriban a jelentéktelen bűncselekményekért is a mosodákba küldték a nőket, amelynek keretében az ír kormány előnyös szerződést kötött az apácákkal, akik felügyelték a nőket, és ügyeltek arra, hogy a szerencsétlenek a nap 24 órájában kimossák a szennyest. Írország kormányát egyébként már többször felszólították különféle szerveztek, hogy vállalja a felelősséget, kérjen bocsánatot az áldozatoktól és öntsön tiszta vizet a pohárba. Az ENSZ is felfigyelt az ügyre, de sokáig hasztalannak bizonyultak a próbálkozások a kínzás eltussolásával vádolt vezetéssel.

Egy ír szenátor, Martin McAleese vizsgálata minden állítást igazolni látszott, és nemrégiben ki is jelentette, hogy a 20. századi eseményekért az ír kormánynak, valamint a rendőrségnek vállalnia kell a felelősséget. Főként azért, mert nem védte meg a polgárok jogait azokban az években, és mert a mosodák nem számítottak magánvállalkozásnak. Az esetet egyébként 2002-ben egy megdöbbentő film dolgozta fel.



Forrás: The Guardian