Thomas Bernhard a 20. század második felének egyik legjelentősebb német nyelvű írója volt. 1989. február 12-én hunyt el, de halálát csak a temetése után hozták nyilvánosságra.
Bernhard 1931-ben Hollandiában született az asztalos Alois Zuckerstätter és Herta Bernhard törvénytelen gyermekeként. Thomas gyermekkorát egy rotterdami gyermekotthonban, majd szintén Rotterdamban nevelőszülőknél töltötte, később anyai nagyszülei magukhoz vették Bécsbe. 1943-tól Salzburgba járt gimnáziumba kollégista bentlakóként, de 1947-ben otthagyta a gyűlölt iskolát és segédnek ment egy élelmiszerboltba.Többek közt saját élni akarásának köszönhette, hogy túlélt egy életveszélyes tüdőbetegséget. Az életerő ébredő művészi érdeklődése is erősítette: énekelni tanult, írni kezdett. Gyermekkorát és fiatalságát később egy ötkötetes önéletrajzi elbeszélésben jegyezte le.
1952-től 1957-ig Bernhard a salzburgi Mozarteumban tanult éneklést, rendezést és színművészetet és tanulmányával párhuzamosan riporterként és kritikusként dolgozott a Demokratisches Volksblatt című újságnak. Ezt követően 1957-től Gerhard Lampersberg zeneszerző vendége volt mintegy két évig Maria Saalban, majd Bécsbe, és 1965-ben végül egy felső-ausztriai tanyára, Ohlsdorfba költözött.
Írói tevékenysége kezdetén verseket, rövid színdarabokat, prózavázlatokat készített. Frost (Fagy) című regénye volt első írói sikere. Az ezt követő további prózai írásaiban Thomas Bernhard folytatta a rá annyira jellemző szubjektív-monológokkal tűzdelt stílusát. Témáinak általában az általa kaotikusnak érzékelt külvilágot, a bűnözést, betegséget, halált és általában az osztrák hétköznapokat, az osztrák-német kulturális hagyományokat választotta.
Stílusára jellemző továbbá a túlzás és egyfajta határozott hangnem; ezek segítségével érte el a provokáló hatást, hogy az élethazugságokat felfedje. Színdarabjai gyakran a következő pusztulás, halál, romlás és túlélés témák variációi. Bizonyos értelemben a színdarabok nem vígjátékok, nem drámák, hanem végjátékok, finálék. De Samuel Beckettel ellentétben az ő történetei valódi helyszíneken és valós időben játszódnak, lineárisan vezetnek a halálhoz. Sokszor vitatottabb témákat dolgozott fel drámáiban: írt színdarabokat a terrorizmusról, a Filbinger-ügyről és a mai Ausztria és fasizmus viszonyáról.
Az író 1989-ban hunyt el a felső-ausztriai Gmundenben. Korábbi lakóháza Ohlsdorf-Obernathalban most múzeumként működik.
Bár Bernhard elsősorban drámáival és prózai műveivel vált ismertté, most egy tél előtti verset olvashatunk tőle:
Thomas Bernhard: Mielőtt
Mielőtt még rajtamüt a tél
az ellenséges tanyák mögött
melyek zenéjüket hóval s édes füsttel fedik
- elaludtak a gyerekek és a kutyák
a patak fáradtságától,
a rigó s a kancsó is elfelejt,
komor évek illata a kertben
fákkal és árnyakkal beszélget -,
az álomnak ki akarom tenni cipőmet
s a hosszu háború kínját-gondját feledni
és testvéremmel találkozni a temetőben
esti gyászban két sírkő között,
apám és anyám sírköve között,
s a búza hajlongását a sírdombon
beengedni zsoltáromba, mely a földet zengi:
hogy félelmünkkel s csúfságunkkal együtt
eltemet minket a nyujtózó nap alatt.
Fordította: Hajnal Gábor
Forrás: Wikipedia