Ma sem egészen bizonyos, hogy a Bánk bán eljutott-e az Erdélyi Múzeum című folyóirat által 1814-ben kiírt drámapályázatra, ahová Katona a művét szánta.

A pályázat végül eredménytelenül zárult, az „ős-Bánk bán" szövege csak száz évvel később került elő. A második, jelentősen átírt változat 1819-re készült el, és egy évvel később jelent meg. A művet azonban előadásra nem, csak kinyomtatásra engedélyezték. A korabeli cenzori indoklás így szólt: „Bánk nagysága meghomályosítja a királyi házét." (A tiltásban az is szerepet játszhatott, hogy attól féltek, a darabban szereplő királyné-gyilkosság nemkívánatos gondolatokat kelthet a közönségben.) A dráma Katona életében nem is kerülhetett színre, ez is oka lehetett annak, hogy a drámaíró felhagyott az irodalommal.

Hogy a tragédia a korábbi cenzori eltiltások ellenére miképpen kerülhetett mégis színre, ma már kideríthetetlen. Több kutató úgy véli, minden bizonnyal a helyi cenzor „mulasztása" vagy tévedése állhat a háttérben. Abban az időben megesett, hogy nem kellően „kiképzett" cenzorokat neveztek ki, vidéken nem is állt az összes korábbi tiltó intézkedés a „könyvvizsgáló hivatal" tisztviselőinek rendelkezésére.

Egy problémás mű ezeken a helyeken könnyebben átjuthatott a tiltó-rostán, mint a központi, budai hivatalban, ezért indult Katona darabja is vidékről Pest felé. A szerepeket a kor legnagyobb magyar színművészei alakították, Bánkot Bartha János, Tiborcot Szilágyi Pál, Ottót Egressy Gábor, Melindát Déryné, Gertrudiszt Kántorné, Biberachot Megyeri Károly.

Az ősbemutató időpontja is vitatott kérdés, hiszen a benne szereplő színészek – a Tiborcot alakító Szilágyi Pál és az Ottót játszó Egressy Gábor – másképp emlékeztek. Az egyetlen megmaradt, Kassán nyomtatott színlap 1833. február 16-át jelöli meg az ősbemutató dátumaként, de rajta látható a ceruzával tett javítás: február 15. – azaz csak az bizonyos, hogy az előadást megtartották.

A dráma ekkor még csak mérsékelt sikert aratott, a következő években alig néhányszor került színre, a pesti Nemzeti Színházban 1839. március 29-én játszották először. A nézők között volt gróf Széchenyi István is, aki naplójában „rossz, veszedelmes tendenciának" nevezte, hogy az előadásra egyáltalán sor kerülhetett. 1848. március 15-én a Bánk bán szerepelt a Nemzeti műsorán, igaz, az előadás valószínűleg elmaradt a nézőtérre betóduló tömeg miatt.

A Bánk bán ettől kezdve összeforrt a nemzeti szabadság eszméjével, így a forradalom leverése után egy évtizedig nem is tűzhették műsorra. A politikai változások következtében 1858-ban csonkán, majd a kiegyezés után ismét teljes szöveggel adhatták elő. A Bánk bán alapján 1861-ben Egressy Béni szövegkönyvére Erkel Ferenc írt operát.

Ahogy Katona műve klasszikussá emelkedett, megkezdődött a vita: hozzányúlni vagy nem hozzányúlni? Amikor a rendező Hevesi Sándor 1928-ban azt nyilatkozta, hogy a darab átdolgozására készül, óriási vihar támadt, amely interpelláció formájában még az Országgyűlés elé is eljutott. Hasonló vitára került sor az 1960-as években, ez vezetett végül Illyés Gyula 1976-os átigazításához.
Hazám, Hazám – Plácido Domingo előadásában. Egy gyönyörű felvétel arról, amikor a világhírű operaénekes magyarul énekelte el a nemzeti operánk egyik legszebb áriáját.

Forrás: MTI