A világszerte ünnepelt legendás festőművész 1844. február 20-án, Lieb Mihály Leó néven, Munkácson látta meg a napvilágot.
Gyermekkora sok költözködéssel, s megpróbáltatással telt, 8 éves korára mindkét szülőjét elvesztette. Édesanyja, Reök Cecília testvérénél, Reök Istvánnál nevelkedett. A fiatal Munkácsy nem büszkélkedhetett jó tanulmányi eremdményekkel, ezért nagybátyja asztalosinasnak adta. Az így eltöltött ínséges évek után Gyulán ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki a tanítványává fogadta a tehetséges fiatalt, s akivel ezek után együtt dolgozott. Ekkor festette a Levélolvasás, és a Fonó nő című képeit.
1863-ban az ifjú Munkácsy mestere ajánlólevelével a zsebében elindult Pestre. Ligeti Antal személyében - aki ekkor a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának vezetője volt - pártfogóra talált, így a múzeumban másolhatott, s a Magyar Országos Képzőművészeti Társulat látta el bírálatokkal, dícséretekkel.
Támogatói unszonlására kezdett el életképeket festeni, ekkor készítette a Kukorica-pattogtatás, illetve a Falusi felolvasás című festményeit. Az előbbi képét eladva jelentkezett a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ám fél év múlva meg kellett szakítania tanulmányait, mert a tandíj emelkedése után nem tudta tovább finanszírozni az oktatását. Az itt eltöltött idő alatt azonban bejárta Bécs nagyobb múzeumait, Rubens és Rembrandt művészete is formálták, legfőképpen viszont Ludwig Knaus, aki miatt később a düsseldorfi akadémiára is jelentkezett.
Hazaérkezte után nem sokkal születtek a Búsuló betyár, és az Estebéd pusztán című remekművei, ám röviddel ezután egy szembetegség miatt kórházba került. A szerencsés gyógyulás alatti lábadozásában remek kapcsolatokra tett szert, melynek köszönhetően ezután a rajzai megjelentek a Magyarország és a Nagyvilág, valamint a Hazánk s a Külföld című lapokban.
Ezek után rövid ideig tanult a Mücheni Akadémián, majd amikor hazalátogatott, Eötvös József miniszter 800 forint ösztöndíjban részesítette. Ebből az összegből Párizsba utazott a világkiállításra, ezután visszatért Münchenbe, majd Ligeti ajánlásával Düsseldorfba ment Knaus-hoz tanulni. Ebben az időszakban készítette el Munkácsy az Ásító inas című képet, mellyel megtalálta művészetének igazi hangját. 1869-ben jött el pályafutásának fordulópontja a Siralomház c. képével, melyet az amerikai milliomos Wilstack tízezer frankért vásárolt meg. Ekkor vált a fiatal festőből elismert művész.
Zichy Mihály festőművész unszolására Munkácsy 1871 körül átköltözött Párizsba. Ittartózkodása nem telt eseménytelenül: sikertelen öngyilkossági kísérlete után talált rá a szerelem korábbi pártfogójának, de Marches báró özvegyének személyében, Cécile Papier-ben. Munkácsy egyik leghíresebb képe, a Milton az 1878-as párizsi világkiállítás magyar osztályán szerepelt, melyért a festő aranyérmet kapott. A festmény rengeteg helyen volt kiállítva, New York-on át rengeteg jelentős európai városon keresztül.
1881-ben készült el a legendás Krisztus-triptichon első képe, a Krisztus Pilátus előtt. A mű hatalmas sikert aratott, s Anglia-szerte bemutatták. A Golgota, a folytatás nem váratott sokat magára, melynek érdekessége, hogy Munkácsy nem talált megfelelő modellt, így magát „feszítette keresztre". A harmadik képre egészen 1896-ig kellett várnia a nagyközönségnek, a mester éppen be tudta fejezni életének egyik fő művét. A három képet sosem láthatta együtt az alkotójuk, ugyanis 1995-ig nem volt egy helyen a sorozat. Ekkor a debreceni Déri Múzeumban nyílt erre lehetősége a nagyközönségnek. A triptichon később Pécsett, illetve a budapesti Magyar Nemzeti Galériában is látható volt. Tavaly december 16-áig Szegeden állt a látogatók rendelkezésére a trilógia (több, mint 42 ezer ember volt rá kíváncsi), majd ezután visszakerült az erdeti helyére, a Déri Múzeumba.
Forrás: Wikipedia
