„Szeretem az olyan embereket, akiket felháborítanak a képeim. Ezek legalább gondolkoznak és nem közömbösek. Ezeket esetleg meg lehet győzni. Aki egy képen felháborodik, az sosem reménytelen eset."
18 évesen ösztöndíjat kapott a bécsi iparművészeti iskolába, ahol rajzot, litográfiát és könyvkötészetet tanult, esténként órákat adott, szabadidejében pedig a bécsi iparművészeti stúdió megbízásából képeslapokat s könyvborítókat készített, valójában azonban mindig is festeni szeretett a legjobban.
Egy évig Berlinben élt, itt rendezték meg első kiállítását, melyen képei Kandinszkij, Klee és Marc művei mellett voltak láthatóak. Korai festményei Gustav Klimt, a dekoratív a szecesszió hatását mutatják, ám hamar szakított a divatos irányzattal, és önálló formanyelvet teremt a német expresszionista stílus keretein belül. 1911-ben a festő visszaköltözött Bécsbe, újra elfoglalta tanári állását az iparművészeti iskolán. Ekkor szeretett bele Gustav Mahler özvegyébe, Alma Maria Mahler-Werfelbe. Kettős arcképet festett magukról (1912), és A vihar című művén is ketten láthatók.

A következő években képzőművészetet tanított a drezdai akadémián és szabadidejében rengeteget utazgatott: bejárta Európát, megfordult Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is.
Kokoschka 1934-ben Prágába költözött. Az ekkor már hatalomra került nácik "elfajzott" művészként bélyegezték meg, és alkotásait eltávolították a közgyűjteményekből. A müncheni egyezmény után 1938-ban Londonba menekült. Pénzhiány miatt főleg akvarelleket festett, de befejezett néhány nagyméretű képet is (Anschluss – Alice Csodaországban, Amiért harcolunk).
Utolsó korszaka nyugodtabb és világosabb az addigiaknál, de bírálói szerint akkori képei már nem olyan lendületesek, felületkezelésük erőtlenebb a korábbiaknál. 94. születésnapja előtt pár nappal, 1980. február 22-én hunyt el Montreux-ben. Felesége, Olda 24 évvel élte túl.

Forrás: Mi van ma?