A Harmadik Birodalom bukásakor hatalmas kincseket süllyesztettek el a a Berlintől északra fekvő Stolpsee tóban. Még a héten elkezdődik az elképesztő értékű arany és platina kincs felkutatása.

A Harmadik Birodalom végnapjaiban, 1945 áprilisában a németek állítólag faládákba rejtve mintegy 350 milliárd forintnyi értékű arany és platinatömböt rejtettek el a Stolpsee tóban, a Berlint ostromló szovjetek elől. Ha megkerülne a nácik legendás aranya, az nehezen megválaszolható tulajdonjogi kérdéseket vetne fel.

A Berlin szomszédságában fekvő népszerű kirándulóhely, a festői szépségű Stolpsee mélye sötét titkokat rejt. A feltartóztathatatlanul előrenyomuló Vörös Hadsereg 1945. április 16-án indította meg a Berlin elleni végső rohamot. Alig egy hét alatt áttörték a német főváros védővonalát, és április 22-én már Berlin külső kerületeiben folyt az elkeseredett harc. A náci vezetők közül aki csak tehette, igyekezett elmenekülni az ostromlott városból. Az összeomlás napjaiban, április végén, egy szakasz SS katona felügyelete alatt, a koncentrációs táborok csíkos rabruháját viselő foglyok csoportja 30 nehéz ládát cipelt fel a Stolpsee egyik mólójához kikötött komp fedélzetére. A komp messze behajózott a tóra, ahol a rakományt vízbe vezették. Amikor a hajó kikötött, a fedélzetről leterelt rabokat az SS legények egyszerűen legéppuskázták.

Ezt a történetet egy szemtanú, Eckhardt Litz 1945 nyarán, nem sokkal az események után mondta jegyzőkönyvbe. Az illetékes szövetséges katonai hatóság – Litz vallomása alapján –, el is rendelte a náci aranykincs felkutatását, a keresőakció azonban nem vezetett eredményre.

A szövetségesek által kijelölt megszállási zónák alapján, a Stolpsee körzete szovjet fennhatóság alá került. A háború utáni évtizedekben lassan feledésbe merült a tó mélyére süllyesztett náci aranykincs legendája. 1981-ben maga Erich Mielke, a hírhedt kelet-német titkosrendőrség, a Stasi főnöke adott parancsot a Stolpsee medrének átkutatására. A szigorúan titkos akcióban azonban minden igyekezetük ellenére, a kelet-német Néphadsereg katonai búvárainak akcióját sem koronázta siker.

A kincs felkutatásának eredménytelensége miatt egyre többen megkérdőjelezték Litz vallomásának hitelességét. Sokan úgy vélték, hogy a nácik aranya nem több, mint egy kitalált háborús legenda. Amikor azonban brit kutatók a koblenzi Bundesarchiv iratai között addig ismeretlen dokumentumokra bukkantak, újabb fordulatot vett a Stolpsee titokzatos kincseinek históriája. A megtalált iratok szerint ugyanis személyesen Hermann Göring birodalmi marsall adott parancsot a 18, aranyat és platinát tartalmazó láda elsüllyesztésére.

Közismert volt, hogy a náci pártban sokáig második embernek számító Reichmarschall különös vonzalmat érzett az ékszerek, drágakövek valamint nemesfémek és a műkincsek iránt. Nyugat-Európa 1940-es német lerohanása után Göring – Franciaországból és más megszállt területekről – vagonszámra szállíttatta a felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat saját karinhalli birtokára. Az összerablott kincsek miatt nemcsak a Harmadik Birodalom, hanem a világ egyik leggazdagabb emberének is tartották a kortársak.

A felfedezés új lendületet adott a Stolpsee kutatásához. A német hatóságoktól kapott koncesszió alapján angol vízalatti régészek, majd egy német üzletemberekből álló konzorcium is sikertelenül kereste a nácik elveszett aranyát a tó mélyén. Tudni kell, hogy a mintegy 400 hektár kiterjedésű Stolpsee átvizsgálása, a viszonylag kis mélység (a tó legmélyebb pontja 13 méter) ellenére sem egyszerű feladat. A mederfeneket borító vastag iszapréteg, és a nagyon kicsi látótávolság nem könnyíti meg a kincsvadászok dolgát.

Most a szakmai berkekben igen jól ismert izraeli oknyomozó újságíró, történész és sikeres kincsvadász, Yaron Svoray jelentette be, hogy engedélyt kapott a német hatóságoktól a Stolpsee medrének ismételt átvizsgálásához. Svoray behatóan tanulmányozta a Harmadik Birodalom végnapjainak történetét, és meggyőződése szerint, Erckhardt Litz vallomása hiteles; a nácik legendás aranya valahol a Stolpsee iszapja alatt rejtőzik. A rendelkezésre álló dokumentumok tanulmányozása alapján, az izraeli kutató a legkorszerűbb technika, így többek között pásztázó szonár bevetésével igyekszik kideríteni az elsüllyesztett náci arany rejtélyét.

Ha bebizonyosodik, hogy „Göring aranya" valóban a tómederben rejtőzik, úgy nehéz jogi kérdésekkel kell szembesülnie az illetékeseknek. A Harmadik Birodalom által megszállt országokból elorzott vagyont nem lehet a hitleri rezsimmel semmiféle jogfolytonosságot nem vállaló modern német állam tulajdonának tekinteni. De az is kérdéses, hogy egyáltalán honnan származhatott a mesés értékű beolvasztott arany és platina. Mint ahogy egyelőre arról sem szól a fáma, hogy a felfedező kitől és milyen részesedést szerezhet a kincsből, ha a kutatásait siker koronázza.