Richard Strauss Capriccio című operája Magyarországon először, március 11-én és 14-én hallható, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, valamint a Művészetek Palotája közös produkciójában.
Richard Strauss utolsó operája a Capriccio, amelyet a szerző az általa teremtett különleges műfajba sorol: Konversationsstück für Musik, azaz zenés társalgás. Strauss a 18. század végén divatos zenei formákat használta fel ebben az egyfelvonásosban, rendkívül virtuóz módon, ugyanakkor a bécsi klasszikus korszak visszafogottsága, mértéktartása jellemzi.
Az 1775-ben, egy Párizs-közeli kastélyban játszódó operában a költő Olivier és Flamand, a zenész külön-külön darabot írt a Grófnő születésnapjára, és – mielőtt közös mű írásába fognának – a hölgynek szegezik a kérdést: melyik a fontosabb, a zene vagy a költészet? A Grófnő azonban éppúgy nem tud választani a kegyeiért versengő két hódoló közt, mint ahogy nem tudja elválasztani a szöveget a zenétől. „Ha az egyiket előnyben részesíted, elveszejted a másikat" – mondja, majd dúdolva vacsorázni indul...
A különleges előadás március 11-én, hétfőn és 14-én, csütörtökön tekinthető meg este fél 8-kor A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.Vezényel: Kocsis Zoltán
Közreműködik a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Szereposztás
Ildikó Raimondi - Grófnő
Bo Skovhus - a grófnő bátyja, a Gróf
Jörg Schneider - Flamand, a zenész
Haja Zsolt - Olivier, a költő
Franz Hawlata - La Roche, színigazgató
Meláth Andrea - Clairon, színésznő
Csapó József – Monsieur Taupe, súgó
Szalai Ágnes, Horváth István - Olasz énekesek
Kálmán László, Lisztes László, Gavodi Zoltán, Blazsó Domonkos, Silló György, Czier Zoltán, Boros Sándor, Mokán László – Nyolc inas (A Nemzeti Énekkar művészei, karigazgató: Antal Mátyás)
Bizják Dóra, Bartinai Gábor – korrepetitorok
Sylvia Gábor – rendező asszisztens
Markus Pysall - díszlettervező
Rebekka Stanzel - rendező