Berzsenyi Dániel 1836. február 24-én hunyt el Niklán. A költőt a magyar romantika előfutáraként emlegetik, költészete a klasszicizmus és a romantika átmenete.
Első korszakában (1800-1808) még a nemesi világkép keretein belül gondolkodott (A felkölt nemességhez, 1805), de a napóleoni háborúk hatására már a haza féltése jelent meg A magyarokhoz (Forr a világ...kezdetű, 1807) ódájában. Nosztalgikus hangulatának, lemondással teli világképének megfelelő költői formáját találta meg az elégia műfajában (Búcsúzás Kemenes-Aljától, Levéltöredék barátnémhoz), közülük kiemelkedik A közelítő tél, mely szintén 1804-08 között keletkezett.
A közelítő tél
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
(1804 után)
Második korszakát (1809-17) Kazinczyval kötött barátsága jellemezte, s az általa javasolt episztola műfajában való költői kifejezés (Kazinczy Ferenchez, 1809; Dukai Takács Judithoz, 1815; Vitkovics Mihályhoz, 1815). Megérintette a felvilágosodás eszmeköre is. Kölcsey 1807-es bírálata mintegy lezárta a korszakot, de 1825-ös válasza, az Észrevételek Kölcsey recenziójára című cikke már a romantikus költői magatartás és képalkotás jogosságát védte.
Berzsenyi művészetét az erőteljes kifejezések, költői képek jellemzik. Versei egyéni érzései mellett általános gondolatokat is megfogalmaznak. Hazafias műveiben hangot kap a magyarság iránti aggódás.
Utolsó éveiben szinte egyfolytában betegeskedett: Balatonfüreden és Buda gyógyfürdőiben gyógyította magát. Gyakran látogatta a Tudós társaság üléseit és tervezte, hogy a fővárosba költözik, de ezt a tervét már nem vihette véghez. Élete végén egyre magányosabban élt birtokán, Niklán, ahol végül 1836. február 24-én halt meg. Kölcsey bocsánatkérő emlékiratát Helmeczy Mihály olvasta fel az Akadémián.
Források: enciklopedia.fazekas.hu, Wikipédia