A Grammy-díjas amerikai énekes, színész és dalszövegíró 1932. február 26-án született, és 10 évvel ezelőtt hunyt el. 2005-ben Walk The Line címmel életrajzi film készült a zenészlegendáról.
A következő években különböző munkákat vállalt: farmeroknak hordott vizet, egy detroiti karosszériaüzemben dolgozott, majd egy margaringyárba került. 1950 júliusában négyéves szolgálatra jelentkezett a légierőhöz, és a Nyugat-Németországban lévő Landsberg Légi Bázisra került, itt alakította meg első együttesét Landsberg Barbarians néven. 1954-ben mint őrmester szerelt le.
Hazatérte után röviddel feleségül vette a San Antonió-i születésű Vivian Libertót és Memphisbe költöztek, ahol elektromos cikkek eladásával foglalkozott. Memphisben találkozott Luther Perkins elektromosgitárossal és Marshall Grant basszusgitárossal, akikkel ingyen lépett fel a KWEM rádióban.
Cash úgy gondolta, hogy megpróbál a Sun Records stúdióval leszerződni. Az első meghallgatás alkalmával gospeldalokat adtak elő, amelyek nem igazán nyerték meg a tulajdonos, Sam Phillips tetszését. Phillips azt tanácsolta nekik, hogy menjenek haza és „vétkezzenek, majd jöjjenek vissza olyan dalokkal, melyeket el tud adni". Végül 1955-ben kiadták a Hey Porter és a Cry Cry Cry című dalokat, s ezek nagy sikereket értek el a listákon. A Sun Recordsnál találták ki számára a Johnny nevet.
Következő felvétele a Folsom Prison Blues volt. Az I Walk the Line című dalt pedig már 2 millió példányban adták el. Az előbbi dal ötödik, az utóbbi első helyezést ért el a country toplistán. 1957-ben elsőként adott ki nagylemezt a Sun Records történetében. Ekkorra már ő volt a stúdió legtöbb lemezt eladó sztárja, mégis úgy érezte, hogy nem foglalkoznak vele (Sam Phillips ekkor már Jerry Lee Lewis útját egyengette, ráadásul nem engedte, hogy Cash gospelalbumot készítsen), így elfogadta a Columbia Records ajánlatát.
Ahogy Cash karrierje kezdett felfelé ívelni, egyre több alkoholt ivott és rászokott az amfetaminra. Habár függősége nyilvánvaló volt, sok barátja nem vett róla tudomást. Függősége ellenére sikeres maradt, s a Ring of Fire című dallal első helyezést ért el a country listákon.
Az 1970-es évek végétől rendszerint feketében lépett fel a koncertjein. Ez a fellépőruha teljesen ellentétes volt azzal amit az akkori countrysztárok viseltek, ők ugyanis csillogó, feltűnő színekben léptek fel. Kezdetben Cash és zenészei azért viseltek feketét, mert ez volt az egyetlen olyan szín, amelyik mindenki ruhatárában megtalálható volt. Igaz, pályája elején viselt színes ruhákat, ám önéletrajzi írásában elmeséli, hogy szeretett feketét viselni a mindennapokban is. 1971-ben megjelenik a The Man in Black című lemeze, ahol a címadó dalban kifejti, hogy addig lép fel feketében koncertjein, amíg csak háborúk sanyargatják a világot és vannak olyan emberek, akik nyomorognak.
Cash a hatvanas évek végén szerződést kötött az ABC televízós társasággal, és elindította saját műsorát The Johnny Cash show néven. Műsorában olyan hírességek szerepeltek, mint a Statler Brothers, Bob Dylan, Neil Young és Kris Kristofferson, Roy Orbison, Judy Collins. A műsor végül 1972-ben megszűnt, mert a producer és a rendező olyan változtatásokat szeretett volna, amikbe Cash nem egyezett bele.
A hetvenes évek közepére Cash népszerűsége visszaesett, bár 1975-ben kiadott első önéletrajzi írása, a Man in Black 1,3 millió példányban kelt el. (Második önéletrajzi írása 1997-ben jelent meg Cash: The Autobiography címmel.) Ekkor készült el barátja, Billy Graham segítségével Jézus életéről szóló filmje, mely a The Gospel Road címet kapta.
A nyolcvanas évektől már ritkábban vállalt fellépéseket börtönökben, de kétévente továbbra is lemezt jelentetett meg a Columbiánál. Változatlanul aktívan koncertezett az egész világon. Budapesten 1983-ban lépett fel a Sportcsarnokban. 1986-ban nagy megrázkódtatás érte: a Columbia Records közel harminc év után szerződést bontott vele. Egy ideig nem találta a helyét, majd a Mercury Records kereste meg, itt öt albumot. 1994-ben Rick Rubin megkeresésére Cash leszerződött utolsó kiadójához, az American Recordingshoz.
1997-től kezdve nem turnézott, csak egyestés fellépéseket vállalt. 1999-ben megtámadta a Parkinson-kór. 2003 májusában felesége, June szívrohamban meghalt. Innentől Cash már csak árnyéka volt önmagának. Egyre elhatalmasadó betegsége miatt már beszélni is alig tudott. Utolsó koncertjét 2003. július 15-én adta a Virginia állambeli Hiltsonban, ahol rajongói szerint betegsége ellenére meglepően jól énekelt. Állapota ezután romlani kezdett, kórházba került. 2003 szeptemberében cukorbetegségéből adódó, fulladást okozó komplikációk miatt életét vesztette.
2005-ben Walk the Line (A nyughatatlan) címmel életrajzi filmet rendeztek Cashről, amelyben Joaquin Phoenix játszotta a legendás zenészt, Reese Witherspoon pedig a feleségét, June-t. A film nagy siker lett: a következő évben három Golden Globe- és két BAFTA-díjat is elnyert, valamint Witherspoon az Oscart is megkapta kiemelkedő alakításáért.
Forrás: Wikipedia
