Pedig ez csak egy kosár zöldség meg gyümölcs. Meg egy faasztal. Meg két mikrofon. Meg két szorongatni valóan aranyos szereplő. Meg egy kis katarzis. És jó.
A Budapest Bábszínház az idei évadban új előadásokkal bővíti a repertoárját, amivel az idősebb korosztályt, a felső tagozatosokat és a gimnazistákat célozzák meg. Céljuk olyan kérdések feszegetése, amelyek, bár a kamaszokat érdeklik, a felnőttek számára talán kellemetlenek. Ebbe a koncepcióba a Semmi című darab után tökéletesen passzol a Kivi is.
Kivi egy 12 éves kislány, szüleit nem ismeri, idős rokonai elhagyják, ő pedig egy utcagyerekekből álló kommunába kerül. Az új családban mindenki gyümölcs- vagy zöldségnevet kap, hogy így hagyja maga mögött a múltat, és kapjon még egy esélyt a jelentől. Ami volt, az nem számít, de ami van, az sem, csak az a fontos, ami lesz.
A család összetartó, és szigorú szabályok szerint játszik. A legfontosabb cél, hogy túléljenek, és ennek érdekében mindenkinek alá kell rendelnie az egyéni érdekeit – de megteszik, mert tudják és értik, hogy csak egymásra számíthatnak, és csak együtt érhetik el a gyermekien irreálisnak tűnő céljukat, a boldogságot.
A kortárs kanadai drámaíró, Daniel Danis művéből készült darab több kihívás elé állította az alkotókat, de örömmel tapasztaltam, hogy ez nem ment a minőség rovására, sőt. Spiegl Anna és Bercsényi Péter a szó szoros és jó értelmében játszik a színpadon, és biztos vagyok benne, hogy legalább annyira élvezték az előadást, mint én.
Ami nem a lusta nézőknek való, az biztos. Aki rosszul van attól, hogy a szereplők netán hozzászólnak, megszólítják, esetleg némi aktivitásra buzdítják, annak tanácsolom, hogy próbáljon meg minél hátrébb ülni, bár ez sem segít minden esetben. Mert a Kivi alatt mi is ugyanúgy részei, méghozzá aktív résztvevői vagyunk darabnak. Ehhez pedig igazán nem kell semmi egyéb, csak a hajlandóság, jól időzített hangrögzítés, és az a végtelenül egyszerű, de pont ettől hatásos kreativitás, amiben nem szűkölködnek az alkotók. Ritkán mondogatom magamban ilyen sűrűn, hogy de jó. Ez de jó.
Kivi és Licsi szerelmi története a szereplők belső monológjain keresztül bontakozik ki. Van benne szeretet, kedvesség és báj is, ám nem az a klasszikus, romantikus történet. A humor és a tragikomikum viszont egyben tartja az egészet, és igen, nevetni ér.
A Kivi szerintem tökéletesen megfelelő darab arra, hogy bevonja a fiatalokat, hogy valós, de szürreális problémákat feszegessen, hogy megdöbbentsen és felzaklasson, de arra is, hogy katartikus élményt adjon. Legalábbis nekem adott, miután egyre beljebb nyomták a fejem egy nagyon koszos és zavaros világ technokolos zacskójába. Pedig ez csak egy kosár zöldség meg gyümölcs. Meg egy kés.
Meg a torta.
Kivi - a Budapest Bábszínház és a FÜGE közös produkciója.
Kivi: Spiegl Anna e. h.
Licsi:Bercsényi Péter
Író: Daniel Danis,
Fordította:Molnár Zsófia, Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida, Tervező: Kálmán Eszter, Zenei vezető: Kákonyi Árpád, Drámapedagógus: Neudold Júlia, Asszisztens: Kalmár Éva
Rendező:
Gáspár Ildikó
Ügyelő/súgó:
Havasi Zsuzsanna
