Régészek húsz kőkorszaki csontvázra bukkantak a Szaharában egy sziklaeresz alatt és körülötte. A csontvázak kora a 8000–4200 év közötti tartományra tekint vissza, ami azt jelenti, hogy a temetkezési helyet évezredekig használták.
Körülbelül 15 nőt és gyermeket temettek el a sziklaeresz alatt, míg öt férfit és fiatalembert hatalmas kőhalmok – halomsír vagy kurgán – alatt helyeztek nyugalomra mellette egy későbbi periódusban, amikor a régió sivataggá vált. Az eredmények - melyeket a Journal of Anthropological Archaeology folyóirat márciusi száma részletez - azt sugallják, hogy a kultúra a klímával egyetemben változott.
A körülbelül 8-6 ezer évvel ezelőtti időszaktól a Szahara sivatagi régiója – melyet Wadi Takarkorinak hívtak – bozótos vegetációt és szezonálisan megjelenő zöld területeket hordozott. A lenyűgöző sziklarajzok olyan ősi állatcsordákat – például szarvasmarhákat – jelenítenek meg, amelyeknek sokkal több vízre volt szükségük, mint amennyit a jelenlegi környezet nyújtani tud – mondja Mary Anne Tafuri, a vizsgálat társszerzője.
A kutató és kollégája, Savino di Lernia 2003 és 2006 között kezdett el ásni a régészeti helyszínen. Ugyanezen helyen kunyhókat, állatcsontokat és Afrika legkorábbi fermentált tejtermékeinek nyomát hordozó edényeket is találtak. A csontvázak korának megállapításához Tafuri megmérte az izotópok – ugyanazon elem különböző súlyú molekulái - koncentrációját a maradványokban.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a csontvázakat négy évezred folyamán temették el, a sziklaeresz alatt nyugalomra helyezett maradványok nagy részét a 7300-5600 évvel ezelőtti tartományban. A kurgánok alatt nyugvó férfiak és fiatalok eltemetése 4500 éve kezdődött, amikor a régió szárazabbá vált. A sziklarajzok megerősítik a kiszáradást, mivel a barlangrajzokon kecskék jelennek meg, melyeknek a szarvasmarháknál kevesebb vízre volt szükségük – mondja Tafuri. Az emberek a fogzománcban lévő izotópok összehasonlítása alapján nyughelyük közelében nőttek fel.
Az eredmények azt sugallják, hogy a temetkezési helyet ugyanazon embercsoport használta évezredeken át, ezenkívül megosztott társadalomra is utal. "A sziklaeresz kizárólag nőknek és gyerekeknek való fenntartása nemi alapon nyugvó megosztottságra utal" – írja Marina Gallinaro, a vizsgálatban részt nem vevő római szakember.
Az egyik magyarázat szerint lehetséges, hogy a korábbi időszak folyamán a nőknek fontosabb szerepük volt a társadalomban, és a családok származásukat is az anyai ágon követhették nyomon. Amint azonban a Szahara mintegy 5 ezer évvel ezelőtt megkezdte fokozatos benyomulását a régióba, a kultúra megváltozott, és a férfiak szerepe válhatott hangsúlyossá – mondja Gallinaro.
Luigi Boitani, a római Sapienza Egyetem biológusa szerint a régió egésze több száz még feltárásra váró helyszínt ölel fel, így a régészeknek igazi kincsesbánya.
Az új felfedezés egyben kiemeli a törékeny régió védelmének fontosságát is. A területet ugyanis a Moammer Kadhafi líbiai diktátor ellen kirobbant felkelés óta lezárták a régészek elől.
Forrás: Hirado.hu
