Kalmár János szobrászművész eddigi munkásságát foglalja kötetbe az a könyv, mely egy kismonográfia sorozat részeként született. A művészről Radnóti Sándor esztéta írt.

Elsősorban az értékmegőrzést, és a kortárs művészetben való eligazodást segíti a Hungart Egyesület kismonográfia sorozata, melynek célja, hogy közelebb hozza, és minél több ember számára ismertté tegye a köztünk alkotó művészek munkásságát. Az eddig megjelent tizennyolc könyv más-más szerzők: esztéták, művészettörténészek munkája, akik szakértelmükkel hozzájárulnak az alkotókról való párbeszéd kialakításához. A sorozat egyik legfrissebb darabja Kalmár János szobrászművésszel foglalkozik – műveit Radnóti Sándor esztéta értelmezi tanulmányában. Ahogy írja, a művész ég felé törekvő, absztrakt emberalakjai a sors általi kiszolgáltatottságot jelképezik: a letisztult, geometrikus bronz alakok a gondolkodó, ámde törékeny emberi szellem prototípusai.

„Kalmár János (1952) absztrakciója nemcsak a formára vonatkozik. Alakjai nem egy embert ábrázolnak, nem férfit vagy nőt, s nem is egy típust, hanem az embert. Azok a mozdulatok, amelyeket ábrázol, teljesen általánosak: mindenki lehajtja, fölemeli a fejét, visszanéz stb. Az absztrakció vertikalizáló iránya, az alakok fölfelé nyújtózása ingatag kiszolgáltatottságot hoz létre, de ez is a legáltalánosabb antropológia: semmi mással nem áll összefüggésben, csak az emberi sorssal. A tér-jelek, amelyeket létrehoz, szándékosan nem töltik be a teret. Kalmár érett korszakának beköszöntőjeként eljutott az absztrakció
végpontjáig. Az elnyújtottság e fokán az álló ember
ingatag, törékeny nádszál lesz, ha gondolkodó nádszál is."

A sorozat eddig megjelent köteteiről további info itt!