1913. március 19-én született Budapesten Szobotka Tibor József Attila-díjas író, irodalomtörténész, műfordító. 1947-ben ismerkedett meg Szabó Magdával, akit egy évvel később feleségül vett.
Szobotka már kisiskolásként az irodalom bűvöletében élt, verseit a szélesebb rokonság előtt kellett rendszeresen felolvasnia. Orvosnak szánták, de miután elájult egy csirkevágás láttán, szülei beletörődtek abba, hogy tanár legyen.
Érettségi után a pesti egyetem angol–német–művészettörténet szakára iratkozott be, s 1936-ban középiskolai tanári oklevelet és bölcsészdoktori címet szerzett. Első regényét 19 éves korában írta, s egyetemistaként is rendszeresen írt szépprózát, esszét, de még tangószöveget és filmforgatókönyvet is. Bőven volt élményanyaga: jól ismerte az éjszakai életet, legendásan sok szerelmi kalanddal büszkélkedhetett, többször járt külföldön is, Angliában hosszabb időszakokra is. Alapélménye a szegénység maradt, bár minden alkalmat megragadott, hogy pénzhez jusson, az írás és tanulás mellett tanítványokat is vállalt. „A név alig jelent már valami személyit vagy személyest. Az ember, akit valaha e néven neveztek, aki papucsot viselt, ebédelt és szerelmes volt, régen elporladt. Ami maradt belőle, az igazabban az, mint a teste volt, az a saját legbelső világa, amin keresztül a másik, ellentétes világgal harcolt. Ő, egyedül, mindazzal, ami nem ő volt. E harc emléke az életmű." Szobotka Tibor
A diploma megszerzése után egy évig katonáskodott, leszerelése után tanítani kezdett, s közben folyamatosan publikált. A második világháború idején katona volt, de 1944 októberében egy szabadság után nem tért vissza ezredéhez, s lakásukban rejtőzött a háború végéig. Budapest ostromakor elveszítette első feleségét és csecsemő kisfiát, e traumát 1946-os, Száműzetésben című regényében próbálta feldolgozni.
1945-ben a Magyar Rádió irodalmi főosztályára került, előbb szerkesztő, majd a műsorfőtitkárság vezetője lett. 1947-ben, az írószövetség balatonlellei fogadásán találkozott először a fiatal írónő Szabó Magdával, a munkakapcsolatból hamarosan életre szóló szerelem, 1948-ban házasság lett.
1950-ben Szobotkát elbocsátották a rádiótól, s egy ideig a Tankönyvkiadó Vállalatnál dolgozott nyomdai korrektorként, illetve a kereskedelmi részleg alkalmazottjaként. 1952-től két éven át egy általános iskolában tanított, 1954-ben az ELTE dékáni hivatalában dolgozott. 1957-től a világirodalmi tanszéken előbb adjunktus, majd 1966-ban docens lett, innen vonult nyugállományba 1973-ban. 1963-ban az irodalomtudományok kandidátusa lett, 1974-ben József Attila-díjjal tüntették ki.
Irodalmi pályája kényszerű megszakításokkal alakult, rövidebb lélegzetű írásait közölték a lapok, de regényei kiadása sokszor nehézségekbe ütközött.
Legnépszerűbb regényének az 1959-es Megbízható úriembert tartják, amelyben a negyvenes évek elejének társadalmi közegét ábrázolja érzékletesen. Sikeres könyve volt az 1973-as, Züzü vendégei című társasági regénye is, amely az ötvenes évek közepének történelmi háttere előtt játszódik. Jelentősek Shelley-ről, Keatsről, Thomas Mannról írt tanulmányai, valamint Az angol irodalom 1789–1871 közötti történetét feldolgozó műve. Műfordításai közül Sinclair Lewis, John Galsworthy, George Eliot és James Joyce magyarra ültetései a jelentősebbek.
Szobotka Tibor 1982. február 26-án halt meg Budapesten. Életműsorozatát 1983-ban a Magvető Könyvkiadó indította el. A rendelkezésre álló naplók, tartalomtervezet és elkészült részek segítségével életrajzát özvegye, Szabó Magda fejezte be, a mű Megmaradt Szobotkának címmel szintén 1983-ban jelent meg. Szabó Magda 1992-ben díjat alapított emlékére az év legjobb novellája vagy kisprózája jutalmazására. 2010-ben a Szabó–Szobotka életmű ébrentartására, szellemiségük megőrzésére egy alapítvány létrehozta a Szabó Magda és Szobotka Tibor Emlékéért díjat.
Forrás: MTI
