A legendás magyar író, filozófus és esztéta 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen. Munkái a mai napig nagy hatással vannak az olvasókra és az írókra egyaránt, életműve sokakat indított el az úton.
Édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, emellett zeneelméleti előadásokat látogatott, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. 1919-20-ban jelentek meg első írásai a pozsonyi Tavasz folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíróként dolgozott a Budapesti Hírlapnál és a Bajcsy-Zsilinszky Endre által alapított Szózatnál.
Hamvas Béla 1927 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Közben tanulmányokat, esszéket, kritikákat és recenziókat publikált, összesen közel háromszáz írást mintegy huszonöt folyóiratban.
A második világháború alatt háromszor hívták be katonának, de ez nem zavarta abban, hogy fordítson, többek között Lao-ce, Jakob Böhme, Hérakleitosz, Konfuciusz, Henoch műveit. 1943-1944-ben írta a Scientia Sacra I. című könyvét, amely második írói korszakát nyitotta meg. A háború alatt jelent meg első esszékötete, A láthatatlan történet (1943), és ekkoriban kezdett nagyszabású vállalkozásába, amelynek gyűjtőcíme: Az ősök nagy csarnoka, s amelyet a 60-as évekig folytatott.
A háború után belépett a Magyar Kommunista Pártba, és közel három éven át tagja maradt. Széles körű szellemi aktivitásba kezdett, az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai címmel könyvsorozatot szerkesztett, a több mint 30 füzetet megért sorozat első kötete Hamvas saját műve, A száz könyv volt. Még a sorozat elindítása előtt a tervekkel megkereste Lukács Györgyöt, és felkérte, hogy kapcsolódjon be a sorozat szerkesztésébe. Lukács elzárkózott a közreműködéstől, mondván, hogy időszerűtlen ilyen szerzőket kiadni - talán majd húsz év múlva.
1946-ban Hamvas részt vett a Diárium folyóirat lapjain zajló A téma: Lukács György című vitasorozatban, itt közölt írásában csalódottságának adott hangot, hogy az érintett megrekedt a 25 évvel korábban képviselt ortodox marxista nézeteinél. Valószínűleg a személyes sértettségnek köszönhető, hogy Lukács 1948-ban vitairatban politikailag károsnak minősítette Hamvas Béla (Kemény Katalinnal közösen írt) tanulmánykötetét, a Forradalom a művészetbent, és bár Hamvas még válaszolt Lukács támadására, a további polémiára nem nyílt lehetőség. Lukács mellé felsorakozott Keszi Imre, aki a Szabad Népben Hamvas Béla sorozatszerkesztői tevékenységét kifogásolta. Hamvast elnémították, B-listázták és kényszernyugdíjazták, ami egyben publikálási és szerkesztési jogának elvesztését jelentette.
Földműves igazolványt váltott ki, munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelölte meg. 1948 és 1951 között Hamvas Béla földet művelt, gyümölcsöt termesztett, kertészkedett. A Karnevál című nagyszabású regényét ebben az időben, Szentendrén írta; 51 évesen valóban nekilátott az Ördöngösök újraírásának, és amikor három év múlva, a Rákosi-korszak mélypontján elkészült vele, gondosan elrakta az ágyneműtartóba, mint a "legbiztosabb" helyre. Szintén Szentendrén születtek az Unicornis, a Silencium, a Titkos jegyzőkönyv és a Mágia szutrá kötetei.
Hamvas elvonultsága, hatósági szempontból kétes munkaviszonya idővel tarthatatlanná vált, ezért kénytelen volt elhelyezkedni. Különböző vidéki raktárakban vállalt munkát, majd építkezéseken dolgozott gondnokként. 1964-ben véglegesen, havi 760 forint ellátmánnyal nyugdíjazták.
Élete utolsó évében sokat betegeskedett, alkotói lendülete megtört. Különböző ismerősei számára ekkor címzett leveleiben a kétség szólal meg, azt vizsgálta, életét sikerült-e írásaival összhangba hoznia, a gondolataiból a ténylegesen élt életében mennyit "realizált" (a realizálás Hamvas bölcseletének egyik kulcsfogalma). 1968 november 7-én, Budapesten halt meg agyvérzésben.
2013-ban Polcz Alaine és Szepes Mária mellett Lélekpillangó Életműdíjra jelölték. Hétvégén Balatonfüreden piknikkel és irodalmi beszélgetésekkel emlékeznek a magyar kultúra nagyhatású alakjára, valamint a novemberben elhunyt Sava Babic-ra, Hamvas Béla szerb fordítójára.
Forrás: Wikipedia
