1905. március 24-én hunyt el Jules Verne francia író, a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja. Nagy hatással volt a magyar irodalomra, többek közt Jókai és Karinthy munkásságára.
Eleinte sokat nélkülözött, és mindenféle munkát elvállalt, a maradék idejében pedig színdarabokat és operaszövegeket is írt, kevés sikerrel. Dumas azonban biztatta, s ez sokat jelentett Verne számára.
Első komolyabb sikerét az Öt hét léghajón című művel érte el, amely 1862 karácsonyára jelent meg, s ennek révén anyagilag is rendbe jött. Kiadója, Jules-Pierre Hetzel azonnal húsz évre szóló szerződést kötött vele. Egyre-másra jelentette meg regényeit, amelyek óriási sikert arattak otthon és külföldön egyaránt. Megteremtette az anyagi biztonságot családja számára, s most már nem kellett mással foglalkoznia, csak az írással.
Regényalakban és a nagyközönségnek írva, szó sem lehetett száraz tudományosságról vagy szigorú tárgyilagosságról, hanem gyakran féket eresztve fantáziájának, olyan merész eszméknek adott kifejezést, melyeket a komoly tudomány csak kiindulópontjukat tekintve helyeselhetett, de végeredményükben nem. Az mindenesetre vitathatatlan érdeme, hogy érdekes leírásával laikusok és különösen a felserdülő ifjúság számára a természettudományokat vonzóvá tette. A legkalandosabb, de amennyire lehet, természettani törvények alapján indokolt módon viszi hőseit utazásaikra, hol a Föld körül, hol a tenger mélyére, hol megmászhatatlan hegyek csúcsára, de a cél mindenütt az olvasó ismeretének bővítése. Verne szándéka mellesleg az is volt, hogy a tudományos körök érdeklődését felköltse bizonyos még meg nem oldott problémák iránt. A könyveiben említett száznyolc találmány többségét mára már megvalósították.
Regényei témáját sokszor az életből merítette, csak tovább gondolta a felfedezések, találmányok életét, így született meg az ő segítségével a modern tudományos-fantasztikus irodalom. Legtöbbször a valóság és képzelet határán egyensúlyoz, de vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is.
Életművének a csúcsa talán a nagy-trilógia (Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei, A rejtelmes sziget) amelyek a legjobban kidolgozottak. Népszerű még a 80 nap alatt a Föld körül, az Utazás a Föld középpontja felé, a Sztrogof Mihály vagy az Utazás a Holdba is. Sokan ajánlják a kamaszkorú diákoknak A tizenötéves kapitányt és a Kétévi vakációt.
A magyarokat is kedvelő, de Magyarországon sohasem járt író hazánkhoz kapcsolódó művei: a Sándor Mátyás, A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban (Kolcvár) és a Storitz Vilmos titka, amelyek közül vitathatatlanul az első két mű a legnépszerűbb. Ezekben is a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be, ahogyan életében is harcolt a gyarmatosítás, a rabszolgaság ellen.
Művei hatása a magyar irodalomban is érződik, hiszen Jókainak nem egy műve stílusában hasonlít a Verne-művekre, amit a magyar író nem is tagadott. Karinthy Frigyes szintén szerette, amit az Így írtok ti-ben található Verne-utánzat mutat a legjobban.
Karinthy Frigyes: A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig
Fantasztikus regény
(Írhatta volna: Verne Gyula)
(részlet)
XIX. fejezet
Egy borzalmas éjszaka
Egy félóra múlva Pusst, a tábornokot és a derék hor-Dhárt ott látjuk a New York wigwam falai mögött.
A bennszülöttek legbelsőbb, legjellegzetesebb és legismeretlenebb tanyája ez. Külön vagy csoportokba verődve élnek itt sátraik mellett az irokézek és ujság-irokézek; első pillantásra riasztó hatást gyakorolnak: lobogó lósörény borítja fejüket, és testüket egyetlen Niak-ken Deő-nek nevezett sajátságos színű lepedőbe burkolják: egyéb öltözetük nincs. Főnökeiktől, a Pin-Cérektől láthatólag rettegnek: ezeknek van csak rendes ruhájuk közöttük és vasszigorral tartják fenn a fegyelmet.
Puss és a tábornok borzongva ültek le az egyik márványsátor elé. De a tábornoknak feltűnt a hor-Dhár gyanús viselkedése. Izgett-mozgott helyén és befelé nézett, az erődítmény keleti irányában.
XX. fejezet
„Ez hát valódi arcod"
Ekkor az egyik főnök, Bé-La lépett feléjük. Fekete folyadékkal kínálta őket: a hor-Dhár intésére Sanssou megitta a folyadékot és a fenekén elhelyezett fadarabokat és dohányleveleket is, ami, úgy látszik, szent növénye e vidéknek. A főnökkel később a hor-Dhár útján beszédbe ereszkedtek: néhány érdekes dolgot mondott el a wigwam életéből, amit a tábornok jegyzőkönyvébe vezetett. Felmentek a Ter-Rasz fennsíkra is, ahol a hor-Dhár megmutatta nekik a hírhedt Pes-Tifu-Tár barlangot, ahol egy sötét, félelmes tekintetű vad ült komoran. A bennszülöttek Dass-nak, azaz Félelem nélkülinek nevezik és rettegnek tőle: barlangjába behurcolja és felfalja az irokézeket. És lehúzza róluk a leplet. Most is egy csomó meztelen irokéz ült körülötte, akiket az imént leplezett le. Feketét ittak.
Megmutatta a hor-Dhár a Niuggat-barlangot is, melynek közepén Adyosz, az adióták vallási szektájának bálványa állt, melyet ha-Tvani, a dúsgazdag irokéz faragott. A szertartásokat Os-Vát, a főpap végzi: két hétben egyszer kinyitnak a balszárnyon egy zsilipet, mire harmincegy verset ad.
A tábornok és Puss párlépésnyire borzongva nézték a komor tekintetű főpapot, aki éppen néhány sihedert tanított a szertartásokra, kezében fésűvel. Hirtelen felállt és egyenesen a tábornok felé tartva, szörnyű energiával „cik"-ket kért tőle. Belátván az esetleges küzdelem egyenetlen voltát, a tábornok jobbnak látta meghátrálni és Puss-sal együtt nyakra-főre rohantak le a fennsíkról. Ekkor történt, hogy a tábornok csodálkozva kiáltott fel:
– Hol a hor-Dhár?
Forrás: Wikipedia