Charles Bolden-t, az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) igazgatóját idézve, egyelőre az ima a legtöbb, amelyet a fokozottan veszélyes aszteroidák illetve meteorok ellen tehetünk.
Az Amerikai Egyesült Államok képviselőháza tudományos kutatásokkal foglalkozó bizottságának meghallgatásán a szakember kifejtette, hogy a jelenlegi költségvetési keret nem elegendő egy olyan rendszer kiépítésére, amely képes lenne megbízhatóan és kellő időben előre jelezni a földdel ütköző aszteroidák és meteorok által jelentett kockázatokat. A program finanszírozására jelenleg 4 millió dollárt kap a NASA, amely Charles Bolden szerint messze nem elegendő egy hatékony előrejelzési rendszer létrehozásához.
A Kongresszus még korábban kötelezte az űrkutatási hivatalt, hogy legkésőbb 2020-ig katalogizálja a 140 méteres, vagy ennél nagyobb átmérőjű földsúroló objektumokat. Egy ekkora égitest becsapódásának ugyanis már globális következményei lehetnek.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió, valamint más országok is részesei a veszélyes földsúroló objektumok kiszűrését célzó Spaceguard programnak, de a komoly kockázatot jelentő kisebb aszteroidák, illetve a nagyobb meteorok kellő időben történő felfedezése – számos technikai nehézség miatt -, egyelőre még megoldatlan feladat. A jelenlegi észlelőhálózat a nagyobb, (100 méteres vagy e feletti) aszteroidákat képes kellő időben felfedezni, de ezek kitérítésére nincs még működőképes technológiánk. Komoly veszély esetén csak a lakosság evakuálása lenne az egyetlen lehetőség.
A földsúroló objektumok (Near-Earth Object, NEO) – amelyek típusukat tekintve aszteroidák, üstökösök illetve meteorok lehetnek -, azok az égitestek, amelyek 1,3 Csillagászati Egység (CSE) távolságon belül keresztezik a Föld pályáját. Meteoroknak nevezzük az 50 méternél kisebb átmérőjű, kisbolygóknak vagy aszteroidáknak pedig az ennél nagyobb szilárd tömegű égitesteket. Jelenleg mintegy 800, egy kilométer, vagy ennél nagyobb átmérővel rendelkező földsúroló objektumot tartanak nyilván, de egészen biztos, hogy a potenciális kockázatot jelentő égitestek szám akár több százzal is több lehet.
Egy hozzávetőleg kilométeres átmérőjű aszteroida becsapódása nagyon súlyos következményekkel, így pl. tömeges fajkihalással együtt járó globális katasztrófát eredményezne. Egy-egy 100 méternél nagyobb földsúroló objektum becsapódásának ezerévente lehet matematikai esélye. Több kilométeres átmérőjű kisbolygóval való ütközés pedig 100 millió évente valószínű.
A kisbolygók és meteorok legnagyobb része a Jupiter és a Mars közötti belső aszteroida-övből származik. Ezek a parányi égitestek a nagyobb bolygókhoz hasonlóan, a Nap körül keringenek. Mivel az aszteroida-övben igen gyakran előfordul, hogy a kisebb-nagyobb égi sziklák összeütköznek egymással, részben ezért, részben pedig a Nap és a nagyobb bolygók gravitációs zavaró hatása (perturbációja) miatt gyakran megváltoznak a pályaelemeik. Mindez az észlelési nehézségeken túl, jelentősen megnehezíti a visszatérő földsúroló aszteroidák pályájának pontos kiszámítását.
Kiváló példa erre a problémára a sajtóban is felkapott 99942 Apophis kisbolygó esete. Ezt a 240 méter átmérőjű aszteroidát 2004-ben fedezték fel, és az első pályaszámítások azt mutatták, hogy 2029-es visszatérésekor fennáll a Földdel történő ütközésének veszélye. Az újabb pályaszámítások ezt a kockázatot sokkal mérsékeltebbnek vélik (1: 220 000) de van olyan aránylag új számítás is, amely a becsapódás kockázatát mindössze 1:450-re teszi.
Az ütközés valószínűséget az ún. Torinó-skálával fejezik k. Richard P. Binzel, a Massachusetts Institute of Technology (Boston, U.S.A.) professzora 1995-ben dolgozta ki ezt a becslési módszert. A Torinó-skála 10-es beosztású, amelyen a 0 az ütközés esélytelenségét, a 10-es érték pedig a becsapódás matematikai bizonyosságát jelenti. A skálán az Aphophis veszélyessége 4-es fokozatú, és noha több kutató ezt az értéket újabban 1-re teszi, eddig még egyetlen földsúroló objektum sem kapott ilyen magas értéket.
Egy nagyobb méretű aszteroida becsapódása akár végzetes következményekkel járhatna. Gondoljunk csak a kisebbnek számító, és ez év februárjában Cseljabinszk felett felrobbant meteor okozota károkra, vagy a földtörténet eddig ismert egyik legnagyobb becsapódására, a 64,5 millió éve történt K/T (kréta-tercier) eseményre.
Az ekkor a Földdel ütköző, és a becslések szerint 12-15 kilométer átmérőjű kisbolygó becsapódása okozta a földtörténet egyik legnagyobb rapid fajkihalását. Noha matematikailag igen alacsony egy hasonló katasztrófa közeljövőbeli esélye, az emberi civilizációra kétségkívül egy nagyobb aszteroida becsapódása jelentheti a legnagyobb veszélyt.
Forrás: Explorer World
