A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a Zeneakadémia tanára 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson.
Tanulmányai befejeztével egészségügyi okokból Olaszországba utazott. Európa sok városába hívták koncertezni Bécstől Berlinig. Időközben - mint Liszt követője - megkomponálta Kossuth-szimfóniáját is, melyet 1904-ben mutattak be.
Igen nagy ütemben kezdett komponálni. Elkészült a Rapszódia (Op. 1. zongorára) és az 1. Szvit, s elkezdte a 2. Szvitet. Közben a népzene felé fordulva Békés megyébe ment, hogy ott népdalokat gyűjtsön. A fonográffal és viaszlemezekkel felszerelkezett Bartókot rokonai és barátai fogadták Békésben. Annyira megragadta a népzene gyűjtés élménye, hogy sűrű koncertturnéja (Franciaország, Spanyolország, Portugália, Észak-Afrika, Olaszország) után rendszeres magyar, sőt szlovák népzene gyűjtésbe kezdett. Kodály Zoltánnal közösen jelentették meg Magyar népdalok című kiadványukat.
1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki. Tovább folytatta a népzene gyűjtést, nagyobb utazást tett Erdélyben, ahol tovább kutatta a magyar népzene ősi dallamait. 1909-ben elkezdte román népzenei gyűjtését, időközben feleségül vette Ziegler Mártát, akitől egy évvel később megszületett első fia, Béla.
Kodály és Bartók közös szerzői esteken mutatkozott be. Fiatal zenészekkel életre hívták az Új Magyar Zeneegyesületet, melynek célja a magyar zenekari kultúra színvonalának emelése volt. Sokan talán nem is tudják, hogy Bartók nem csupán a magyar és a környező népek zenéjét gyűjtötte, hanem Észak-Afrikában az arab dallamvilág kincseit is. 1913-ban járt Biskrában, ahol lehetősége nyílt minderre. A következő évben Olaszországba készült gyűjtő útra, de időközben kitört a háború és így elmaradt az utazás. A háborús viszonyok miatt a hangsúly Bartók életében ismét a zeneszerzés felé tolódott.
1917. május 12-én nagy sikerrel mutatták be A fából faragott királyfit. Egy évvel később, május 24-én az Operaház színpadára került A kékszakállú herceg vára. Ezután hozzálátott A csodálatos mandarin komponálásához. Néhány zűrzavaros év következett. Kodály Zoltánnal együtt dolgoztak Erdélyi magyarság című népdalgyűjteményükön, amit 1921-ben sikerült befejezniük. 1923-ban a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyen együtt mutatták be Bartók és Kodály alkotómunkájának gyümölcseit: a Táncszvitet (Bartók) és a Psalmus Hungaricust (Kodály).
1924-ben második házasságából megszületett második fia, Péter. Ugyanabban az évben munkája elismeréséül kitüntetést vett át a román királytól. Az év végén Bartók először vendégszerepelt az Egyesült Államokban, időközben megszületett a 3. és 4. Vonósnégyes is. Újabb koncertkörútjai alkalmával eljutott a Szovjetunióba és Svájcba. 1930-ban megkomponálta a Cantata profanat. Ötvenedik születésnapja alkalmából megkapta a francia Becsületrendet és a magyar Corvin-koszorút.
Népzenénk és a szomszéd népek zenéje címmel tanulmányt írt 1934-ben. A következő évek eseménydúsan teltek: székfoglalót tartott a Magyar Tudományos Akadémián, újabb tanulmányt is írt Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? címmel, megkomponálta Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művét és Törökországban népzenét gyűjtött. A háború kiszélesedése és édesanyja elvesztése megérlelte benne a gondolatot: elhagyja Európát. 1940-ben hajóra szállt feleségével, és elindult az Egyesült Államok felé.
Amerikában sajnos állandó megélhetési gondokkal küszködtek. Viszonylag kevés koncertet tudtak adni. Bartók megbetegedett, és gyógykezelésre szorult. Panaszmentes időszakaiban komponált. Megalkotta a Concertot, melyet 1944 decemberében mutattak be, írt hegedű szólószonátát Yehudi Menuhin számára, és román népzenei gyűjtésén is dolgozott. 1945-ben állapota egyre rosszabb lett, december 26-án hirtelen gyorsasággal érte a halál.
forrás: filharmonia.com
