Bozsik Yvette rendezésében április 10-én kerül bemutatásra az Átrium Film-Színházban a Minden ötödik órában című darab, mely a családon belüli erőszakról szól.
Eleonore Mercier francia nő könyvéből jött a téma, aki egy párizsi segélyközpontban dolgozott, és minden beérkező telefonhívásnak feljegyezte az első mondatát. Stockholmban kétévente megrendezik a Bergman-fesztivált, ahol ebből az anyagból készültek különböző előadások, és az egyik résztvevő Fullajtár Andrea volt. Ő javasolta, hogy ebből a témából egy magyarországi előadásnak is kellene születnie.
Mi alapján választott művészeket?
Andrea adott volt, vele dolgoztam a Vagina-monológokban is, csodálatos színésznő. Aztán felmerült, hogy legyen egy férfi is, Rába Rolandra esett a választás, hiszen Orlai Tibor és Fullajtár Andrea is sokat dolgozott már vele. Hihetetlen humorú, energikus színész, és remek játéka lesz a kifordított történetekben. A szakértő olyan típusát fogja megjeleníteni, aki bár azt mutatja, ért a dologhoz, mégis nagyon felületesen alkot véleményt. Macsó férfit is fog játszani, aki megmondja, hogy kell a nőket elcsábítani. A társulatomból három táncos lesz, Vati Tamás, aki többször alakított már prózai szerepet, neki három gyönyörű gyermeke van, és elég sokszor fogja az előadás közben a bántalmazót alakítani, ami rettenetesen nehéz dolog. Lesz két külföldi táncosnő a társulatból, Valencia James, barbadosi fekete táncosnő, ő egy valódi történetet, a nigériai bántalmazott nő sztoriját fogja megmutatni, aki Magyarországra menekült, mert a családi bántalmazás megölte volna. Samatha Kettle pedig Mercier figuráját fogja megjeleníteni.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy még gondolkozik azon, legyen-e gyerekszereplő az előadásban. Hogy döntött?
Élő gyerekszereplő nem lesz, báb fogja megjeleníteni a gyermeket, de a saját kisfiam hangját használjuk.
A sajtóanyagokban azt olvashatjuk, hogy a csönd, egy társadalmi tabu megtörése az előadás célja. Milyen közönségre számít? Azt gondolnám, azok nézik meg, akik eleve fontosnak tartják az ügyet vagy valamilyen módon érintettek. Hogy lehet eljutni azokhoz, akiknek tabu a családon belüli erőszak kérdése?
Ez jó kérdés, mert pont tegnap mondta egy bántalmazást elszenvedett ismerősöm, nem tudja, el mer-e jönni megnézni a darabot. Fél attól, hogy szembenézzen a témával. Úgy gondolom, az előadás gyógyító erővel fog hatni, mert nagyon sok szemszögből láttatjuk a kérdést, és az is előrevisz, ha tükröt tartunk. A Lány, kertben című önéletrajzi darabom nekem nagyon sokat segített feldolgozni a gyerekkori traumáimat és a pánikbetegségemet, szorongásaimat is segített oldani. Hiszem, hogy minden a gyermekkorban dől el. A bántalmazás súlyos társadalmi és emberi probléma. Sajnálatos, hogy a média címlapsztorikat gyárt emberi szenvedésekből, de az is szomorú, hogy a környezet nem veszi észre, hogy ilyen dolog készülődik. Az előadás a pedofíliáról is beszélni fog, amikor az édesanya elnézi ezt különböző okok miatt. Ha a néző úgy fog kimenni az előadásról, hogy azt mondja, „hazamegyek, és magamhoz ölelem a gyerekem", már megérte. Az alapvető szeretethiányról szól az előadás, mégis a célunk az, hogy a szeretetről szóljon.
Bírósági jegyzőkönyvek is szerepelnek az előadásban. Hogy lehetett hozzájutni ezekhez?
Szabó-Székely Ármin dramaturg hasznosította őket a NANE Egyesület Kiadványaiból. Időnként olyan szakszavakkal vannak leírva ezek a történetek, amelyektől egész morbiddá, szinte önmaga karikatúrájává válik minden. Ha egy bántalmazott nő a rendőrséghez fordul, újabb erőszakot és szégyent élhet át az ott elhangzó kérdésektől.
Az előadás a sok szempontú láttatáson túl megoldási módokat is kínál-e majd? Lehet az az üzenete, hogy a művészet terápiás eszköz lehet a feldolgozásra?
Ki lesz rakva a NANE szórólap-anyaga, de olyan szituációk is láthatók lesznek majd, amikor kézzel fogható segítséget kap a néző, mit tegyen, ha meg akarja verni a partnere. Nem mindenki mer bemenni a NANE-hoz, hiszen az áldozat sokszor saját magát hibáztatja, pedig ez a legnagyobb tévedés.
A téma nehézsége azt feltételezi, hogy a játék után is magukkal cipelik a színészek egy darabig a színpadon megélt élményeket. Dolgoznak ezzel is?
Én ezt úgy próbálom megoldani, hogy az egész próbafolyamat nagyon jó hangulatban zajlik, és szeretetben születik meg.
Van egy könyv a segítő szakmában, Judith Herman: Trauma és gyógyulás című kötete, ahol a szerző azt írja, hogy jelen traumaismereteink a feminizmus mozgalmai által ismerhetők. Feministának vallja magát?
Mások mondják ezeket a jelzőket, én nem tartom magam feministának. Magyarországon ez egy pejoratív jelző. Örülök, hogy két fiam van, mert általuk sikerült megértenem a másik nemet. Bár a bántalmazás nagy százaléka férfiaktól származik, de ezeknek a férfiaknak a nagy része szintén családon belüli erőszakot hurcol magával a gyermekkorából. Szükség van a férfiak segítségére, jó lenne azokra a férfiakra támaszkodni, akik törvényi szinten is elő tudnák mozdítani a témát. Az előadásban nem lesz semmiféle előítélet, a férfiakhoz is fog szólni. Próbálok elfogadó, befogadó, megértő színházat csinálni.
Húsz éves a Bozsik Yvette Társulat. Sokszor láthattuk társadalmi ügyek mellett kiállni, akár gyermekek, mozgássérültek, vakok mellett, velük közös előadásban, szőrmeellenes kampányban is szerepeltek, de például Fullajtár Andrea kiállt már Geréb Ágnes mellett. Mi várható a közeljövőben?
Minden előadásban fontosnak tartom a nő finom rezdülésének megjelenítését, és kétgyermekes anyaként felelősségemnek érzem kiállni bizonyos témák mellett. Nagyon fontosnak tartom a gyerekelőadásainkat, amelyeket különböző korú gyerekek számára készítettünk a társulatommal. Felújítjuk az 1999-es Tavaszi áldozatot, melynek az inspiráló előadását pont száz évvel ezelőtt mutatta be Nyizsinszkij, a bemutató április 27-én lesz a Nemzeti Táncszínházban, a Budapest Táncfesztivál keretében.
