A hülye cím ne tévesszen meg senkit – a téma valóban a nagyvárosi dzsungel, de a film korántsem annyire béna, mint a cím magyar fordítása.
A magyarra átültetett rapszövegek viszont azok. Nem mintha olyan könnyű lenne megérteni egy angol rapszöveget első hallásra, de felirattal azért ez vicces. Az iLL Manors-ban viszont szükséges, ugyanis a rendező, Ben Drew a.k.a. Plan B szövegei a film háttértörténetét mesélik el, ezért szerves részei a mozgóképnek.
A filmnek nem véletlenül van emiatt egy nagyon profi módon összerakott klip-hangulata, ráadásul igen látványos klipekről beszélünk. A gettók, a drogok és az alvilági simlik elég anyagot szolgáltatnak ehhez, és nem új keletű témák – ennek ellenére sikerült élvezhető alkotást összehozni az alkotóknak. Valahogy az egész hitelesnek tűnik, és nagyon szépen ragad meg tényleg nagyon csúnya pillanatokat.
A történetben több drogdíler, pitiáner és nagymenő, kurva és a bűnözésbe épp hogy belecsúszó fiataokl sorsa fonódik össze véglegesen a gettók darálójában, mert ezt korántsem lehet olvasztótégelynek minősíteni. Itt csontok törnek, izmok szakadnak és egybefolyik takony, vér, és igen, a könny.
A jóféle társadalomkritikai él sokat cincált témákat feszeget, és bár nem teljesen formabontó módon, de ad a filmnek egyfajta szépséget. Nem adja vissza ugyan az emberiségbe vetett hitünket, de jól rajzolja meg az alvilági élet szabályrendszerét, az értékeit, kezelhetetlen és kezelhető helyzeteit, és azt az érzelmi nyomort, amibe egy idő után mindenki beletesped. Vagy mégsem.
Én nem vagyok az a nagy rap-rajongó, és számtalanszor éreztem már azt is, hogy elegem van a keménykedő, stukkerrel hadonászó, prostituáltakat verő dílereket és egyéb külvárosi archetípusokat felsorakoztató művekből, de az iLL Manors valamiért nem verte ki nálam a biztosítékot. Bár néhol kicsit zavaros a történetvezetés, és nehezen bogozódnak ki az összekuszálódó szálak, alapvetően pozitív érzésekkel távoztam a film Titanic Filmfesztiválos vetítéséről. Majdnem megbántam, hogy elköltöztem Kőbányáról.
