A francia írónő, filozófus a 20. század második felének meghatározó feminista, egzisztencialista gondolkodója volt. Nagy hatással volt a második világháború után felnövő ifjúságára.
Eredeti neve Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir, 1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. Koraérett gyermekkorában apja így jellemezte: „Simone úgy gondolkodik, mint egy férfi!" Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (Mémoires d'une jeune fille rangée) (1958) c. művében jelenítette meg, emlékiratainak első kötetében (további magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (La Force de l'âge) (1960), A körülmények hatalma (La Force des choses) (1963)).
Tanulmányait a École Normale Supérieure iskolában kezdte, ahol matematikát és irodalmat tanult. 1926-ban filozófiát hallgatott a Sorbonne-on, és mint az évfolyam második tanulója Sartre után, 1929-ben letette a mesterfokozatú vizsgáját. Sorbonne-i tanulmányai alatt ismerkedett meg az egzisztencialista filozófussal, Jean-Paul Sartre-ral. Ezutánn Marseille-ben (1931-1932), Rouen-ben (1933-1937) és a párizsi Moliére Lycee-ben (1938-1943) tanított.
1929 októberében ugyan Sartre megkérte a kezét, de a házasság mégsem jött létre. Ennek ellenére Beauvoir élethosszig tartó kapcsolatot tartott fenn Sartre-ral. Biszexualitását nyíltan vállalta: miközben tanárként dolgozott, számos kiskorú lány volt a szeretője, akiket Sartre-nak is bemutatott. Ezeknek a kapcsolatoknak a természetéről életrajzi vita alakult ki. Mindent összevetve életrajzi adatai alapján kijelenthető, hogy Simon de Beauvoir ephebofil hajlamú volt. 1943-ban Simone de Beauvoir-t felfüggesztették tanári munkájából, azzal a váddal, hogy 1939-ben elcsábította a 17 éves tanulólányt, Nathalie Sorokine-t.
Az irodalmi áttörtést A vendég (L'Invitée) (1943) és A mások vére (Le sang des autres) (1945) c. művei hozták meg, ettől kezdve az irodalomnak élt. 1949-ben jelenik meg világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A második nem (Le Deuxième Sexe), mely a világsikert is meghozza számára.
Hosszú utazásba kezdett egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Utazási élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzítette. A Mandarinok (Les Mandarins) c. művéért 1954-ben megkapja a Goncourt-nagydíjat.
Sartre-rel együtt tiltakozott a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos volt. Szerkesztője lett a Les temps modernes c. lapnak. A 70-es évektől a feminista mozgalmak vezetőjévé vált, elsőként szállt síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések és a női sors, a nők szabádságharca állt.
Sartre-t egészen haláláig, 1980-ig ápolta. 1981-ben jelent meg A búcsúzás ceremóniája (La Cérémonie des adieux ) c. írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. Beauvoir 1986. április 14-én halt meg, a párizsi Cimetière du Montparnasse-on temették el.
Beauvoir (a filozófus Sartre mellett) elsősorban írónak vallotta önmagát, filozófiai munkásságát pedig másodrangúnak ítélte meg. Ugyanakkor a mai kritika sok esetben filozófia műként tárgyalja írásait. Beauvoir filozófiáját többnyire Sartre és Merleau-Ponty mentén szokták meghatározni, noha olykor mindkét filozófusnál radikálisabban foglal állást.
A francia egzisztencializmus és a modern feminizmus egyik fő alakja volt, majd ezer oldalas A második nem című könyvét, amely magyarul eddig csak részben jelent meg, sokszor a „feministák bibliájaként" említik. A mű számos feminista alapfogalmat először definiál, és megalapozója a később létrejött társadalmi nemek elméletének is.
Forrás: Wikipedia
