A Titanic Filmfesztiválra érkezett Budapestre Sophie Blondy, aki a Morning Star című filmjét kísérte el az idén 20 éves eseményre. A francia rendező-színésznővel beszélgettünk.
Blondy filmes karrierjét színészként kezdte 1986-ban, a Paulette, la pauvre petite milliardaire című mozival. Számos további filmben szerepelt, illetve dokumentumfilmeket is készített, majd 2000-ben elkészítette első játékfilmjét, Elle et lui au 14ème étage címmel. A vetítést követően legújabb filmjéről, illetve jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Színésznőként kezdted a karriered, mégis a rendezést választottad. Miért?
Én most is színésznőnek tartom magam, nem hagytam fel a szakmával, de rájöttem, hogy nagyon fontos számomra a függetlenség. Vagyis az, hogy saját magam ura legyek, hogy ne más parancsait teljesítsem. Ha megrendezek egy filmet, még mindig eldönthetem, hogy szeretnék-e szerepelni benne, vagy sem.
A filmed egy elég zárt világban játszódik, egy kis tengerparti francia város szélén letáborozott cirkusz belső konfliktusait, a szereplők szerelmi civódását mutatod be. Mi ihlette a történetet?
Nem könnyű megmondani honnan ered az ötlet, de azt hiszem ez olyan dolog, ami csak úgy jön. Az ihlet egyszer csak megszállja az embert, és akkor minden erőnkkel azon vagyunk, hogy próbáljuk azt megragadni, és kihasználni minden benne rejlő lehetőséget. Ezzel a filmemmel is így történt.
A filmben fontos szerepet kap a misztikum, illetve a jövendőmondás. Te hiszel a jövendölésben?
Igen, hiszek benne. Léteznek olyan emberek, akik a jövőbe látás képességével születnek, vagy nagyon nyitottak az ilyen fajta impulzusokra. Én úgy hívnám őket, médiumok, akik segítenek környezetüknek a nehéz, komoly döntések meghozatalában.
Elliot karakteréről is elmondható ez a fajta nyitottság? A jósnő mellett ő az egyetlen olyan szereplő a filmben, aki részese egy másik dimenziónak is.
Nem hiszem, hogy az lenne, legalábbis én nem ilyennek látom őt. Elliot inkább egy zárkózott karakter, akit teljesen felemészt saját sötét lelki világa.
Iggy Pop különös szerepet kapott: a valóság és a képzelet határán áll, mint egy őrangyal vigyáz Elliotra. Miért pont Iggy-t választottad erre a szerepre?
Én kerestem meg Iggy-t az ötletemmel, mert tudtam, hogy még soha nem vett részt európai produkcióban, főleg nem francia filmben. Azt gondoltam, ez mindkettőnk számára remek alkalom lehet. Számomra ez hatalmas lehetőség volt, hogy dolgozzak vele, ő pedig nagyon boldog volt, hogy részt vehetett a produkcióban. Ez is olyan dolog, mint a szerelemben, hogy nem tudod, miért választottad az illetőt, de érzed legbelül, hogy ő a legjobb választás.
Milyen volt dolgozni vele?
Nagyon jó élmény volt a közös munka, ő végig koncentrált, és mindenkire figyelt, ami igazán megkönnyítette a munkánkat. Azt hiszem, ő egy nagyon jó ember.
A történeted legnagyobb mozgatórugója a szerelem. Olyan, mintha az egész világot ehhez az érzéshez való viszony által definiálnád.
Igen, szerintem a szerelem az az érzés, amit nap mint nap keresünk, és amire mindenki vágyik. Hiszek a szerelemben, azt gondolom, hogy ez a legerősebb, és legszebb dolog a földön.
A filmben van egy rész, amikor a cirkuszigazgató lakókocsijában magyarul szól a rádió. Ha jól emlékszem, a Kossuth rádió híreit hallgatja a férfi. Milyen szerepe volt ennek a történetben?
Egyrészt a fejemben Heroy karaktere mindig is úgy élt, mint a férfi, aki tud magyarul, ezért hallgat szabadidejében magyar adót. Másrészt a film végén, mikor felszáll Angel-lel a vonatra, az volt az elképzelésem, hogy Budapestre utaznak. Nem tudom miért ezt találtam ki, de azt hiszem ez a gondolat szoros összefüggésben áll azzal a kisfilm ötletemmel, melyet kifejezetten Budapestre írtam. Ez a város számomra valami különöset jelent, igazi kaland.
Mesélnél kicsit erről a filmtervedről?
Ezt a forgatókönyvet már évekkel ezelőtt megírtam, de akkor nem lett belőle semmi. Most viszont, ahogy készültem a fesztiválra, nem sokkal indulás előtt megtaláltam a forgatókönyvet. Újra elkezdett foglalkoztatni ez az ötlet – és azt hiszem, ezúttal nem is hagyom annyiban.
