Van-e értéke egy olyan díjnak, amivel nem jár pénz? Hol a pénz? Vajon az írónak a díj adja az értékét, míg a díjnak az, hogy mennyi pénzzel jár? Kiosztották az Artisjus irodalmi díjakat.
Van-e ma Magyarországon értéke egy díjnak, amivel nem jár pénz? Hol a pénz? Mit szólnak ehhez az érintett szervezetek és mit a díjazottak? Vajon az írónak a díj adja értékét, míg a díjnak az, hogy mennyi pénzzel jár? Vagyis áttételesen egy író értéke pénzben kifejezhető? Árfolyama van-e az íróknak, melyet díjakban mérnek? Ilyen és ehhez hasonló kellemetlen kérdések vetődtek fel a Millenárison, a rendezvény előtt arra kószáló még szabad újságírók és irodalomért rajongó leányzók beszélgetéseiben, de inkább elhessegettem magamtól e kellemetlen közkérdésket. Elvégre nem erről van most itt szó. Hanem arról, amit Victor Máté hangsúlyozott, miután röviden és tömören elmondta az általa elnökölt Artisjus történetét. Beszámolt arról, hogy „az Artisjus 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjat, amely azóta az egyik legrangosabb hazai civil irodalmi elismeréssé vált. Az Artisjus Irodalmi Nagydíjjal járó 3 millió, valamint a nagydíj mellett létrehozott irodalmi ösztöndíjakkal járó 1-1 millió forinttal az Artisjus Irodalmi Díj jelentette a legnagyobb civil irodalmi díjösszeget. A rang mégis elsősorban annak köszönhető, hogy kitűnő költők, írók vehették át 2006 óta ezeket a független, szakmai elismeréseket." – Ezután feltette a költői kérdést, hogy vajon „attól értékes-e egy díj, ha minél több botrány van körülötte, minél többen adják vissza?" Végül kiemelte, hogy mi az a komoly változás, amely idén életbe lép: „A szerzői jogi törvény módosítása miatt a szerzőknek már nincs lehetőségük arra, hogy saját egyesületük útján kulturális célra fordítsák a jogdíjukból származó összeget. Az idei évtől ezt a pénzt az Artisjus a Nemzeti Kulturális Alapnak utalja át, ahol önálló kollégium pályázati rendben fog dönteni róla. Ugyanakkor az Artisjus szeretné – pénzjutalom nélkül is – fenntartani az immáron rangot szerzett irodalmi elismeréseit, ezzel is jelezve a civil társadalom felelősségét a magyar kultúráért."
Mindezek után Szilágyi Ákos költő, az Artisjus vezetőségi tagja vette át a szót, aki elismételte, hogy a díj teljes pénzügyi fedezete átkerül az NKAhoz. Szilágyi kiemelte, hogy „megőrzik a díjat, de pénz nélkül" holott szerinte „a pénznek azért van jelentősége egy díj esetében, mert az szabadidőt ad az alkotó számára". Szilágyi az eddigi díjazottak névsorával (Ferencz Győző, Tolnai Ottó, Spiró György, Oravecz Imre, stb...) érvelt amellett, hogy az egyik legkomolyabb nagydíjról van szó, melynek e névsor az „aranyfedezete". Felsorolta a szakmai bizottság tagjait is (Angyalosi Gergely, Báthori Csaba, Grecsó Krisztián, Margócsy István, Reményi József Tamás és Szilágyi Ákos), akik „szakmai hozzáértésükkel garantálták a díj jó kezekbe kerülését". Majd megnevezte az idei díjazottakat.
Értekező próza kategóriában Szőnyei Tamás „Titkosírás" című nagymonográfiája kapta az Artisjus díjat. A díjazott Eszéki Erzsébet kérdésére válaszolván elmondta, hogy az általa vizsgált Kádár-korszakban a titkosszolgálat nagyobb jelentőséget tulajdonított az irodalomnak, pontosabban az íróknak és költőknek, mint más művészeknek, ezért készült annyi jelentés, ezért lett ilyen vastag mindkét kötete művének. A szerző hozzátette, hogy nem akart ítélkezni, csak a dokumentumokat összegyűjteni. Széppróza kategóriában Szvoren Edina „Nincs és ne is legyen" című kötete nyert, majd Margócsy István laudálta a költészet kategória díjazottját, Szálinger Balázst. Végül a nagydíjat Kántor Péter vehette át „Köztünk maradjon" című kötetéért. A költő József Attila Dunánál című verséből idézett, mikor a versírás technikájáról kérdezték: „Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen."Az Artisjus Díj ünnepélyes díjátadására április 25-én 17 órakor kerül sor az Artisjus székházában, a színházteremben.
Majd mindezek után elhangzott, bár a szerzői jogi törvény módosításának értelmében semmilyen kulturális célra nem fizethet ki az egyesület semmit, de azért az átcsoportosult összegből létrejövő díjakra-ösztöndíjakra bárki pályázhat a Nemzeti Kulturális Alaphoz, melynek szakmai kuratóriumában az Artisjus elnöke is ott ül. Az Artisjus elnöke kiemelte, hogy „a szakmaiság és a függetlenség fontosabb, mint a pénz", amely változatlanul írókat, irodalmárokat fog támogatni, csak nem kizárólag az Artisjus kuratóriuma dönthet sorsáról.
Itt aztán mintha elvágták volna, úgy ért véget a sajtótájékoztató. Amikor visszatértem a Millenáris udvarára, máris azt kérdezték fiatal barátaim, a szabad újságírók és az irodalomért rajongó fiatal lányok, hogy jól értettették-e: akkor a fő mondanivaló ma az volt, hogy az Artisjus most már nem maga dönthet arról, hogy hova és mennyit oszt egyesületének tagjainak szerzői jogdíjából, hanem csak és kizárólag az L. Simon László vezette Nemzeti Kulturális Alap? Mi ennek a jelentősége? Miért fontos, hogy ki ad pénzt és kinek? Mennyire befolyásolja a pénz elosztása a magyar kultúra és az irodalmi kánon alakulását? Most akkor tiltakoztak-e az Artisjus tagjai vagy sem? Jobb lesz-e a szerzőknek a szerzői jogi törvény változtatása után? De kérdéseikkel magukra maradtak.
